Hova kerültem?

Ezen az oldalon Török Kati írásai gyűlnek.

Gondolatok zenéről, kultúráról, médiáról. Érdekességek és érthetetlenségek - hangzáskultúrán innen és túl.

Ha olvasod, annak örülök.
A visszajelzéseknek még inkább.

Hozzászólhatsz akár itt, akár a
gizellakatalin@gmail.com e-mail címen.

Jó szórakozást!

Feedek
Megosztás
"A zene azé, aki megműveli."

Ismerjétek meg a zenés műsort, aminek az asszisztense vagyok:

Vámos Miklós minden csütörtökön egy-egy közismert személyiséggel beszélget, és zenél. Néha slágereket, néha klasszikusokat megénekelve. A Kalózadásban nincsenek szabályok - a Rabindranath Tagore kalózhajó fedélzetén bármi megtörténhet.
További információ a képre kattintva.

Támogatás


Angol nyelvű tematikus oldal Budapestről:

Discover Budapest, learn English and discover Dan's piano music world. Meet native Hungarians, ask questions and share your photos and experiences.


Zene határok nélkül

Friss információk a zenei világból, érdekességek, újdonságok.

Füstbe ment tervek helyett sikertörténet és könnyedség

Mindenki szeretne feltaláló lenni. Biztos vagyok benne, hogy majd’ mindenkivel előfordult már, hogy egy-egy új termék felbukkanásakor a homlokára csapott: ezt én már milyen rég kitaláltam! Mégis kevesen jutnak el a megvalósításig. Pedig sokszor olyan ötletek is befuthatnak, amik első hallásra kissé szokatlanok. Ilyen a füst- és alkoholmentes kocsma ötlete is, amit első hallásra furcsáll kissé az ember. Pedig már létezik, és nagy siker!


Nem mindenki vállalkozó szellemű. Belefogni valamibe nagy kihívás, és rengeteg dolognak kell utánajárni, mire  az ember  új céget indíthat– gondoljuk sokan. Mégis vannak sikeres üzletemberek, akik akármihez is fognak, arannyá válik a kezükben. A tapasztalat teszi? Vagy szerencse kérdése? Lehet, hogy ők másképp gondolkodnak? Meddig motiválhat egy feltalálót az ötletébe vetett hit és mikor kell kompromisszumot kötni a befektetés sikeressége érdekében?

Ezekre a kérdésekre és még megannyi ötleteléssel, befektetéssel kapcsolatos problémára sokan keressük a megoldást –a CBC pedig  külön sorozatot indított ezen űr betöltésére. Az eredetileg japán reality műsor befolyásos üzletembereket hoz össze ötletüket prezentáló vállalkozókkal. A show címe Dragon’s Den , ami utal rá: a tapasztalt rókák (sárkányok) nem feltétlenül vajszívűek a készületlenül érkező vállalkozókkal. A marihuánás gyógy-süti bukott elképzelésétől a már most üzleti sikernek számító egykerekű elektromos motor találmányáig sok érdekes ötlettel találkozhatunk a műsorban, és az is tanulságos, ki mennyire határozottan tud kiállni termékötlete mellett, abban bízva, hogy a zsűri anyagilag is támogatni fogja vállalkozását. Sokszor a fellépésen múlik minden, és persze az angol reality show-k keserű cinizmusa sem hiányozhat az összhatás elérése érdekében. Mint minden televíziós műsorban, itt is hajhásszák a szenzációt, feszegetik a határokat, de ha a sok sallangot lehámozzuk a produkció eredeti lényegéről, sokat tanulhatunk egy-egy sikertelen próbálkozásból.

Hogy jön mindez Limonádé Joe-hoz és a füsthöz? Úgy, hogy a füst- és alkoholmentes kifejezések a kocsma fogalmával még mindig sokaknak összeegyeztethetetlenek. Pedig az elképzelés végre alternatívát nyújt azoknak, akik szívesen beszélgetnének egy csésze kávé vagy egy üdítő mellett ismerőseikkel anélkül, hogy hazaérve az egész lakás a kabátból áradó cigaretta füsttől legyen szagos. Mitől lesz ez mégis kocsma, ha a sör „csak” alkoholmentes? Elég besétálni, és egyből nyakonvág a hamisíthatatlan western/indián légkör. Kapható alkoholmentes csapolt sör, bor, pezsgő, lelkesen felhalmozott western csizmák egész hada vár és rengeteg ereklye, a dedikált bakelit lemezektől a „régi nagyok” fotóiig. A hely kutyabarát, a bejáratnál ennek megfelelően a legtöbbször a kocsma hobó négylábú tulajdonosa fogad minket, Csoki, aki a gazdikat, kutyusokat egyaránt szívesen látja. Esténként koncertek, előadások, spontán örömzene a kínálat, de délutánonként nyugodtan be lehet ülni egy könyvvel, vagy csak kikapcsolódni.

Szerencsére sokan lecsaptak a lehetőségre, kutyás körökben pedig futótűzként terjed Limonádé Joe kocsmájának híre, így az alkoholmentes kocsma sikeres lett. A kulcs pedig a könnyedség, amivel a tulajdonosok életre keltették elképzelésüket.

Itt van az ősz, itt van újra...

Több, mint egy hónap telt el utolsó bejegyzésem óta – tekinthetjük ezt az időszakot amolyan elcsúszott nyári szünet félének. Rengeteg dolog történt ebben az időszakban, ezért aztán a blog kicsit a háttérbe szorult. Természetesen téma-ötletek is gyűltek szép számmal, úgyhogy bőven lesz mivel visszatérni. Addig is összegyűjtöttem pár érdekességet, amikkel az elmúlt hónapban lettem gazdagabb.


Lássuk csak, mi minden kötött le ezalatt az időszak alatt.

Számomra kellemes eye-candy és zenei felfedezés volt rálelni Andy Warhol 1963-66 közt forgatott Screen Tests elnevezésű munkáira. Az interneten megtalálható belőle 13 rövidfilm, ami nem több, és nem más, mint 13 portré. Megannyi különböző ember, ugyanazon kamera elé állítva. Számomra kedvelt elfoglaltság másokat figyelni. Szeretek csak úgy üldögélni valami nem feltűnő helyen és nézni a járókelőket, találgatni, vajon kinek milyen élete van, min gondolkodik éppen, vagy mitől morcos. Andy Warhol kisfilmjei is erre adnak lehetőséget. Van, aki nem csinál semmit (még csak nem is pislog), más éppen fogat mos, vagy csak bámul feldúltan a fény felé. Az alanyok híres és hétköznapi emberek. A dolog zenei vonatkozása az, hogy 2010-ben Dean Wareham és Britta Phillips néhány filmet megzenésített, és októberben koncertet adott belőle. A végeredmény kellemesre sikerült, én szívesen hallgattam, nézegettem végig őket.

A múltidézést követően nem sokkal felfigyeltem egy érdekes hírre, amivel kapcsolatban kíváncsian várom a fejleményeket. Augusztus 15-én a New York Times arról számolt be, hogy módosul Amerikában a szerzői jogi törvény, így a zenészek és előadók visszakövetelhetik a kiadóktól az 1978 előtti dalaik szerzői és tulajdonosi jogait. Bob Dylan, Bryan Adams, Tom Petty, Loretta Lynn, Kris Kristofferson és Tom Waits már jelezték igényüket az amerikai szerzői jogi hivatalnál és készek akár perre is menni a jogok visszaszerzéséért. Eközben a kiadók minden tőlük telhetőt megtennének, hogy a dalok továbbra is az ő malmukra hajtsák a szelet, az internetes letöltő oldalak elterjedésével ugyanis már így is jelentősen megcsappant bevételük. A módosított törvény kihathat többek között Bruce Springsteen "Darkness on the Edge of Town" című kiadványának, Billy Joel "52nd Street" című albumának, a Doobie-Brothers "Minute by Minute" című LP-jének és Kenny Rogers "Gambler" című kiadványának a jogállására. A jogszabály szerint csak maximum 35 éves szerződést lehet kötni a hangfelvétel-előállítóval a zeneszámok felhasználására, így azok szerzői és tulajdonosi jogai a szerződés törvény alapján való megszűnése után visszaszállnak az előadóra. Ilyenkor az előadó újra megállapodást köthet a hangfelvétel-előállítóval vagy kereshet más szerződő partnert. A dolog itt válik problémássá, ugyanis sok dal kapcsán vitatható, hogy ki annak eredeti szerzője.

A New York Times részletes beszámolóját itt olvashatjátok, magyar nyelven az SG.hu számolt be a változásról.

Ezeken a híreken kívül még más érdekességeket is találtam, de némelyik megér egy külön misét, ezért azokról hamarosan részletesen beszámolok majd.

A legnagyobb változás számomra egy új élettárs érkezése volt a nyár végén - úgy döntöttem ugyanis, hogy örökbefogadom Bárót, a hosszú szőrű törpe tacskót. A Futrinka Egyesület védenceként találtam rá, és ma már több, mint öt hete szokjuk egymást.

Kutyát örökbefogadni egészen különleges élmény. Kiskorom óta voltak kutyáink, úgyhogy nem számítok kezdő kutyásnak, és nagyjából voltak elképzeléseim, milyen lesz majd, ha hozzám költözik a kiszemelt, de mindezt megélni mégis teljesen új kaland. Báró két éves, nagyon félénk, nem valami tapasztalt kutya. Mindent az alapoktól kellett kezdeni vele, de hihetetlen ütemben tanul, fejlődik és nyílik meg már nem csak előttem, de a belső kör előtt is. Minden apró javulás hatalmas sikerélmény - egy-egy félbátor farok csóválás, a kutyákkal való összeszagolás, egy-egy bátor házörző ugatás. Jelentéktelen dolgok egy kiegyensúlyozott, boldog környezetben nevelkedett kutya esetén, hatalmas lépések egy felnőttként gazdára talált eb életében.

A Futrinka Egyesület munkáját nagyon becsülöm – a procedúra során végig rendkívül segítőkészek és kedvesek voltak, és azóta is őszintén érdeklődnek Báró hogyléte felől. Igazán elhivatott csapat és öröm látni ezt a határtalan lelkesedést, kitartást. Remélem sokáig segíthetnek még a Báróhoz hasonló, rossz sorsra jutott állatokon. A sok gondoskodás mindenképp megtérül, egy boldog kutya háláját semmihez nem lehet hasonlítani, és a statisztikák szerint a kutyatartás még egészségesebbé is teszi az embert. Hatalmas kaland ez nekem, egészen új élmény.

Eljött az október, és vele együtt az igazi ősz, a hulló levelek és a hűvös reggelek. Talán a jó idő miatt volt szeptember igazi nyaralás számomra. Mindenesetre most már visszatérek, és hamarosan friss írásokkal jelentkezem.