Elérkezett az év vége, és a média tele van évösszegző, top 10-es listákkal. Én nem csinálnék ilyet, és a statisztikai adataimmal sem untatnék senkit, viszont úgy érzem, érdemes megosszak veletek pár olyan újdonságot, amit az elmúlt egy évben találtam – akár random böngészés közben, akár ismerősök által. Ezúton köszönöm mindenki figyelmét, aki követte a blogot – remélem találtatok benne hasznos, érdekes gondolatokat. Valamint köszönöm ismerőseimnek, hogy hozzájárultak zenei kiművelésemhez az érdekességek ajánlásával.

Boldog új évet!

Az idei év két legnagyobb felfedezettje számomra egyértelműen Ólafur Arnalds, és az Alt-J. Ólafur Arnalds akkor lett szimpatikus, amikor Moby Press Pause Play dokumentumfilmjében (ami számomra az év zenei témájú filmje) arról beszélt, hogy tulajdonképpen az emberek - hibásan – két műfajra osztják a zenét: klasszikus és könnyű zenévé. Pedig, ha belegondolunk, mind egy tőről fakad, és minden különbözőség egyszerűen hangszerelés kérdése. Mélyen egyetértek a gondolattal, és a Trafóban teljesen lenyűgözött, mennyire folyékonyan képes vegyíteni a két irányt saját zenéjén keresztül. Bízom benne, hogy mások kedvét is meghozza a dologhoz, mert a határok eltörlése új dimenziókat nyithatna az emberek gondolkodásában.

 


Az Alt-J egészen más, mint bármi, amit eddig ismertem. A Facebook-on már megosztottam egyik fellépésüket, de úgy az igazi az élmény, ha a videóklipekkel együtt barátkozik az ember a zenekarral. A Fitzpleasure-höz készített művészvideójuk az év egyik legszebbje – lélegzetelállító képek és szokatlan dallamok kölcsönhatása egyben. Érdemes a többi dalhoz készült videót is megnézni, mert egytől-egyig nagyon látványosak.

 

 


Ha pedig a látványos videóknál járunk, következzen az év legrémisztőbb videója (legalább is számomra) – nekem nagy újdonság volt, és elég megrázó elsőre, de a maga nemében zseniális.

 

 


Kicsit még a furcsa dolgoknál maradva, a szokatlan és érthetetlen kategória következő versenyzője a Flying Lotus.

 

 


Az idei év nem gyengélkedett ügyes feldolgozásokban sem – több előadót is úgy ismertem meg, hogy először valamilyen átdolgozást hallottam tőlük YouTube-on. A legszebb feldolgozás/átdolgozás szerintem a Turbo zenekaré, akik az MR2 Akusztikban a P.Mobil számát gondolták újra. A végeredmény magáért beszél.

 

 


Lizzy Land-re szintén egy feldolgozás kapcsán figyeltem fel. Egyébként is nagy rajongója vagyok az „egyszemélyes zenekaroknak”, ami a loop pedálok térhódításával egyre népszerűbb megoldás. Dub FX Love Someone című dala volt talán az első, ami igazán közismertté tette a jelenséget, és azóta több előadó nyúl ehhez a megoldáshoz. Imogen Heap, Sóley és - a számomra egy jóga videóból megismert – Reggie Watts is. Lizzy-re egy Awolnation dal feldolgozása kapcsán figyeltem fel – bár a cím alapján nem tudtam elképzelni, hogyan lehet akusztikussá tenni a Sail-t, neki jól sikerült. A Friends átirata pedig szerintem egyenesen jobb, mint az eredeti.

 

 


Az év legmókásabb újragondolása pedig számomra az Andy Lim Trio Rage Against The Machine feldolgozása, az eredeti énekkel készült Killing in the name of jazz verzió:

 

 


Így visszanézve nem semmi év volt az idei – bízom benne, hogy jövőre is sok érdekességgel találkozom majd. Josephine dalával búcsúzom, remélem 2013 is legalább ennyire vidáman indul majd.

 


Ha szeretnétek még szemezgetni az általam idén felderített zenékből, a 2012-es találmányok YouTube listán további érdekességeket is találtok. Jó szórakozást!