„A látás többnyire uralja a hallást” – állítja többek közt John Pierce is, és ha belegondolunk, ez az állítás nagyon igaz. Annyira látványorientáltak a mindennapjaink, hogy sokszor észre sem vesszük, mennyi hang vesz körül minket, sőt, néhány ügyes trükkel hallásunk teljesen átverhető. Pedig érdemes nyitott füllel járni, mert olyan jelenségekre is felfigyelhetünk, amelyek világunkban egyedülállóak. Ilyen hangélményekre szeretné felhívni a figyelmünket különleges hang-túra oldalával Trevor Cox, a Sound Tourism - A Travel Guide to Sonic Wonders oldal létrehozója.

Mielőtt rátérnénk a hangturizmusra, kicsit gondolkodjunk el azon, mennyire rá vagyunk utalva érzékelésünk komplexitására. A látvány, a hangok, illatok, ízek, érzetek egymást kiegészítve és erősítve adják tudtunkra, hogy éppen mi is történik körülöttünk. A kölcsönhatás annyira jól működik, hogy érzékszerveink sokszor automatikusan építenek egymásra, így észre sem vesszük, ha a folyamatba valami turpisság került. A látás hallásra gyakorolt hatását pszichoakusztikai kísérletek igazolják.

A McGurk effektus jó példa erre. Ha figyeljük a szájmozgást, akkor aszerint támad elvárásunk a hallottakat illetően. Ha azonban a képet anélkül cseréljük ki, hogy a hang változna, érdekes dolog történik. A vizuális inger felülírja a hallottakat, és mintha másik mássalhangzót hallanánk. Íme:

Az ok-okozati összefüggés érzete abban az esetben is létrejön bennünk, ha a képekhez időben tökéletesen szinkronizált hangokat hallunk. Bár ezesetben könnyen észrevesszük, hogy csalás történt, pár pillanatra mégis elhihetjük, hogy egy képzelt világban más hangja van a dolgoknak, mint ahogy azt megszoktuk.

Persze, hogy a varázslat működjön, ahhoz az is kell, hogy már rendelkezzünk kellő mennyiségű hangzásélménnyel és látvány tapasztalattal. Az egyre hangosabb, és zajjal telített világban éppen ezzel kapcsolatos figyelmünk tompulhat el.

Az 1960-as évek óta pedig külön tudomány ág foglalkozik a minket körülvevő, illetve általunk keltett zajok kölcsönhatásaival, harmóniájával – ez pedig az akusztikai ökológia. Az első kutatásokat R. Murray Schafer folytatta, a Vancouver környéki zajokat vizsgálva. Az irányzat azóta nem csupán a környezeti zajok milyenségét vizsgálja, de kitér azok változásaira, az élőlényekre gyakorolt hatásaira, és a növekvő zajszennyezés elviselhetőségének határaira is. Mivel a hangokhoz előszeretettel tapasztunk emlékeket, könnyen előfordulhat, hogy egy gyerekkori harangszó meghatározó lehet felnőtt korunkban is. Vagy éppen ennek a hiánya. Sok zajt nem is feltétlenül tudatosítunk magunkban, mindaddig, amíg meg nem szűnik – csak akkor kapcsolunk, hogy valami hiányzik. Így járt ezzel Dr John Levack Drever, a Londoni Egyetem egyik kutatója is, aki 13 éven keresztül járt olyan iskolába, ahol délután egykor tisztán hallatszott az edinbourgh-is kastélyban feldördülő lövés hangja. Amikor 2001-ben ezt a hangot egy szolidabb, kisebb körzetben érzékelhető, halkabb effektusra cserélték, először csak az tűnt föl neki, hogy valami más, mint egykor. Már saját memóriáját is megkérdőjelezte, mire kiderítette, hogy nem csak képzelte az egykori puska hangot. Akusztikai környezetünk tehát egész személyiségünkre hatással lehet.

Mégsem hallgatózunk tudatosan a nap minden percében, pedig, ha figyelünk, egészen rendkívüli hanghatásokra kaphatjuk fel a fejünket. Trevor Cox, a Salford University akusztikus professzora éppen az ilyen különlegességekre szeretné felhívni az emberek figyelmét. Létrehozott ezért egy interaktív hang térképet, amelyre olyan úticélokat jelölhet be bárki, ahol valamilyen különleges hangélményben lehet része az arrajárónak. Nem is gondolnánk, mennyi természetes, és ember által épített csoda van a világban. A BBC például nemrég egy olyan víztartályról tudósított, amelyet rendkívüli akusztikai adottságai miatt ma már stúdióként használnak.

Érdekes természeti jelenség az ausztráliában, de Nagy-Britannia több pontján is tapasztalható nyikorgó homok. Vagy a sivatagokban hallható dűnék búgása. A gyűjteményben természetesen építészeti különlegességek is helyet kaptak. Ilyen például a Pisa-i Keresztelőkápolna, amelynek belső kialakítása 12 másodperces utózengési időt tesz lehetővé – így lehetőségünk van akár egymagunk több szólamban énekelni -, vagy a szélorgona  Horvátországban.

A különös hangszert Nikola Bašić tervezte, és az orgona sípokat úgy hangolták be, hogy bármilyen szél is fújjon, a természet által megszólaltatott dallam csak kellemes, harmonikus hangokból álljon.

A hangturizmus ötlete nem újdonság, több honlap és interaktív térkép is készült már ilyen témában – az eddig összegyűlt ajánlásokból azonban Trevor Cox könyvet is készít, ami jövő év elején jelenik majd meg. A Sonic Wonderland minden bizonnyal felhívja majd arra a figyelmet, hogy járjunk nyitott füllel a világban, sőt, Londonban már vezetett hangsétát is tartottak a könyv beharangozásaképp.

Szerintem nagyon jó elképzelés, és érdekes terület ez. Várom a januári megjelenést (s ha sikerül majd beszereznem a könyvet, biztos, hogy arról is beszámolok majd). Addig is: járjunk nyitott füllel, és vegyük észre, amit hallunk!

Ha van kedvenc helyszínetek, aminek szeretitek a hangját, vagy lenne javaslatotok, hogy Magyarországról milyen helyet érdemes meglátogatni hangturistaként, osszátok meg ötleteiteket mással is. Ajánlásaitokat várom itt, és Facebook-on is.