Hova kerültem?

Ezen az oldalon Török Kati írásai gyűlnek.

Gondolatok zenéről, kultúráról, médiáról. Érdekességek és érthetetlenségek - hangzáskultúrán innen és túl.

Ha olvasod, annak örülök.
A visszajelzéseknek még inkább.

Hozzászólhatsz akár itt, akár a
gizellakatalin@gmail.com e-mail címen.

Jó szórakozást!

Feedek
Megosztás
"A zene azé, aki megműveli."

Ismerjétek meg a zenés műsort, aminek az asszisztense vagyok:

Vámos Miklós minden csütörtökön egy-egy közismert személyiséggel beszélget, és zenél. Néha slágereket, néha klasszikusokat megénekelve. A Kalózadásban nincsenek szabályok - a Rabindranath Tagore kalózhajó fedélzetén bármi megtörténhet.
További információ a képre kattintva.

Támogatás


Angol nyelvű tematikus oldal Budapestről:

Discover Budapest, learn English and discover Dan's piano music world. Meet native Hungarians, ask questions and share your photos and experiences.


Zene határok nélkül

Friss információk a zenei világból, érdekességek, újdonságok.

2013, a felfedezések éve

Szilveszter közeledtével sorra jelennek meg az év összegző cikkek. Tavaly én is összeszedtem az akkori találmányokat, ezúttal kicsit specifikusan, számomra új magyar előadók zenéit ajánlom. Nekem öröm volt rájuk találni, remélem nektek is élmény lesz. Egyúttal megköszönöm idei figyelmeteket, ötleteiteket, aktivitásotokat – remélem jövőre is rászolgálok bizalmatokra. Zenéljünk.


Idén új számokkal jelentkezett a Black Nail Cabaret. Az új dalok érdekes irányt sugallnak, kíváncsian várom a folytatást. A koprodukció szép teljesítmény, mert a csapat egyik fele külföldön, másik fele itthon komponál. Új kedvencem tőlük a (Critical Cult of) Dora:

 


ANEZ-nek is jelent meg albuma az idén, a Dust-hoz pedig klip is készült. Aki nem ismeri őket, érdemes élőben is jelen lenni egy koncertjükön, mert nem hétköznapi élmény.

 


A Makkara vadonatúj egyszemélyes formáció. Houdek Csaba eddig pár koncertet adott, de folyamatosan bővül a repertoárja, érdemes lesz odafigyelni rá.

 


Az idei év egyik nagy fricskája számomra az országimázsfilmhez választott angol nyelvű magyar dal (szerzői jogi szempontból az idegen nyelv miatt tehát már nem számít annak), amit Berger Dalma énekel. Ismerősnek tűnt a hangja, és végül meglett a kapcsolat is – ő énekel többek közt a Volkova Sisters-ben is. Érdemes utánajárni.

 


A Mius-t év elején mutatta egy ismerősöm, utána több helyen olvastam is róluk. Szintén méltatlanul ismeretlenségben tündöklő csillag. A weboldal design-jukhoz külön gratulálok. Januárban jelenik meg új albumuk.

 


Szintén még az előző télen fedeztem fel a Kamikaze Scotsmen-t, akiket koncerten kell látni-hallani. Ugyan az MR2 Akusztikban is hallhatók voltak, náluk az akusztikus előadásmód nem számít extravagánsnak, viszont nagyon hatásos feszültségekkel dolgoznak.

 


A Bin-Jip neve ismerősen cseng Harcsa Veronika követőinek. Ha még nem hallottad őket élőben, jövőre pótolnod kell – megéri.

 


A Run Over Dogs Németh Jucival közös klippel jelentkezett. Nagy port kevert a zenei hírportálokon, nem lehet mellette rezzenéstelen arccal elmenni. Jó videó, vintage hangzás. Így kell debütálni.

 


Idei nagy kedvencem a rádióknak hála egy időben a csapból is folyó Bájoló. Radnóti Miklós versét Szabó Balázs Bandája zenésítette meg, szerintem gyönyörűen.

 


Még hosszan sorolhatnám a jobbnál jobb magyar előadókat, zenekarokat. Sok jó lemez jelent meg és fog megjelenni jövőre is – ismételten csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy aki keres, az talál. Remélem tetszett az összeállítás. Ha valami kimaradt, de rátok nagy hatással volt idén, küldjétek el ajánlóként hozzászólásban itt, vagy a blog Facebook oldalán.

Sok jó zenét és új zenei élményt kívánok mindannyiótoknak a jövő évre is!

 

10 év underground, és fény az alagút végén

Pár nappal ezelőtt napvilágot látott az Artisjus őszi YouTube-toplistája, ami több zenei portálnál is kicsapta a biztosítékot. A Lángoló Gitárok a hazai közízlés romlásának újabb mélységeként összegzi az adatokat, míg a Quart egyszerűen unalmasnak tartja a listát. Miközben nyugtáztam magamban, hogy a legjobban teljesítők közül alig hallottam valakiről (aminek egyszerű oka, hogy zenehallgatási szokásaim nem követik a rádiók lejátszási repertoárját), ismét szöget ütött fejembe a felismerés: milyen igazságtalan, és véletlenszerű, hogy kinek a zenéje lesz „sikeres”. Összegyűjtöttem hát pár olyan előadót, zenekart, akik már több, mint 10 éve vannak a pályán, mégsem zenei rádiókból, vagy a YouTube-ról ismertem meg őket, hanem sokszor a véletlenek különös együttállásának köszönhetően.

Elsőként a szoc rock műfaját megalkotó Jurij zenekarral kezdeném. Talán ők a legismertebbek az összeállításban szereplő formációk közül, mivel a Petőfi Rádió is játssza pár dalukat, így a nyíregyházi csapat mára a nagyobb koncerthelyeket is megtölti nézősereggel. De nem volt ez mindig így – amikor először hallottam őket, a szívemnek szintén kedved Nils zenekarral játszottak együtt a Roktogonban, alig 20-30 fős közönségnek. Mivel a Nils csak a Jurijt követően lépett színpadra, és aznap este kifejezetten miattuk érkeztem, nem is terveztem korábban a tolongóba menni, ám nem tudtam megállni, hogy közelebb ne merészkedjek, amikor egy bizonyos mondat ismétlődése szűrődött ki a koncertteremből. Az ominózus Díler többünket becsalt, és ott is ragadtunk a koncert második felére. Aki járt már Jurij koncerten tudja: akármilyen fáradtan, vagy szomorúan érkezik az ember Jurijra, teljesen feltöltődik a koncert végére, akkora energia van a csapatban. Az őszinte lelkesedés a zenekar tagjairól átragad a hallgatóságra is, fesztiválokon, kistermekben, nagyszínpadon – a körítés mindegy, a szoc rock szerethetősége éppen egyszerűségében rejlik. Világmegváltó szövegeket ne várjunk tőlük, inkább magvas gondolatokkal operálnak. Szívből ajánlom őket – eddigi albumaikat a honlapjukon megtaláljátok.

Másodikként következik a Crescendo, akiknek éppen ma este lesz évbúcsúztató koncertjük a Honeybeast-tel a Gödörben. „Elektromanipulátoros kvázi-szintipop/eklektikus rockzene/gitárpop” – ezekkel a jelzőkkel magyarázzák bizonyítványukat a csapat tagjai. Szerintem nem kell őket keretek közé szorítani, mert úgyis kirúgnak belőlük. Disco slágert és gimnazista gyötrelmek utáni megváltást megörökítő tomboló rock zenét ugyanúgy produkálnak, mint kifordított Madonna feldolgozást, vagy klasszikus zenei betéttel megspékelt balladát. Beavatási rituálét is kitaláltak – koncertjeiken az igazi rajongók egytől-egyig válhatnak Ember ősévé, ha szeretnének. Ismerkedésünk első fázisában engem az 1986 című dallal vettek meg, de több pazar számuk van, és mindig előállnak valami új agyamentséggel. A legjobb, hogy a már megjelent dalaikat ingyenesen letölthetitek honlapjukról, de érdemes őket élőben is megnézni, mert a hangulatot nem lehet digitálisan kódolni.

Éles stílusváltás, és Judie Jay következik személyes kedvenceim közt. Az ő hangját még a Beat Dis zseniális videóval ellátott számából ismertem meg, de azóta is rengeteg projektben volt közreműködő. A Zagar egyik underground divája, és ez a kifejezés szerintem hűen tükrözi az ő pályáját.

Énekelt a Pluto Project-tel, a Toy Division-nel, a Mantra Porno-val, a Realistic Crew-ban, a Heaven Street Seven egy dalában, és Zoohackerrel, de még lehetne sorolni. Egészen különleges hangja van, mégis kevesen ismerik ahhoz képest, amennyire megérdemelné.

A Zagar vonalon tovább haladva pedig DJ Bootsie sem maradhat ki a felsorolásból, akiről már többször írtam itt.

Létezik tehát kiváló magyar zenei felhozatal, csak meg kell találni, és nyitottnak kell lenni. No meg kellőképp kitartónak, hogy az ember jó helyen keresgéljen. Bízom benne, hogy egyre többen ismerik fel, hogy hallásunk kiművelése saját feladatunk. A televíziós tehetségkutatók valóságtól elrugaszkodott keretrendszere nem segíti a trendek alakulását, de nem szabad azzal beérnünk, amit készen kapunk egy gombnyomásra. Hogy ezen mennyit változtat az itthon most debütáló streaming szolgáltatások hatása, az a jövő zenéje, de azért igyekezzünk jó irányba nyitni a fülünket.