A Költészet Világnapja alkalmából azon gondolkodtam, miért olvasnak kevesen verseket mostanában. Szerintem a vers bizonyos szempontból olyan, mint egy jól megkomponált szimfónia. Lehet tetszetős első találkozásra is, de ahhoz, hogy megértsük, időt kell rá szánni, hogy elgondolkodhassunk a jelentésén, személyre szabhassuk képeit, és megemészthessük, számunkra az adott pillanatban épp mit jelent. Könnyen lehet, hogy pár óra, nap, év távlatában egészen új jelentést kap és másképp hat ránk, de ha csupán átfutunk rajta, pillanatnyi érdekességen túl nem feltétlenül lesz nagy hatással ránk. Az állandóan rohanó világban talán ezért szánunk ritkán időt rá, hogy figyelemmel olvassunk verseket, vagy lehet távolságtartásunk gyökere egy-egy iskolai rossz emlék.

Pedig a vers az egyik legihletettebb irodalmi műfaj, éppen ezért szerzői oldalról is nagyobb kihívást jelent, mint egy novella, vagy akár egy regény. A MÚOSZ havi rendszerességgel szervez Nyitott Műhely foglalkozásokat egy folyamatban lévő képzésük kapcsán, ahol minden alkalommal kortárs írókat, költőket faggatnak arról, milyen is írni, hogyan zajlik az alkotási folyamat, és mit jelent számukra az irodalom. Tegnap délután Háy János volt a vendég, akit versein, novelláin túl megzenésített művek kapcsán is ismerhetünk – Lovasi Andrással bítzenés színdarabot varázsolt novellái nyomán, és Beck Zolival is zenélt már, az irodalmat és pop zenét összemosó Rájátszás koncerten. Háy-t élmény hallgatni, mert meglepő egyszerűséggel, de komplex módon képes megragadni a dolgok velejét. Ismerkedésül ajánlom ezt a videót, amelyben Varga Líviusz a beszélgetőpartnere.

A riport végén felmerül a nyelvezet megítélése, amihez nem tudunk objektívan hozzáállni. A szavaknak ereje van, és néha elég pár szó, hogy teljes odaadásunkat fejezze ki. Gondoljunk csak Petőfi „Lantom, kardom, tied, oh szabadság!” egysorosára, amit oly’ cinkos mosollyal emleget önálló versként a gyerek, akitől nagyapja egy mű elszavalását kéri. Nem véletlen, hogy annyi vers ragadja meg az aktualitást, és oly’ gyakran vers formába bújik a nemtetszés, a tenniakarás is.

A forradalmi – vagy nevezzük inkább tenni akaró – költészet viszonylag új ága a slam poetry, amely gyakran politikai, közéleti indíttatású, tele lendülettel, indulattal, és a hétköznapi egyszerűség ritmusával. Nyers valóság, játék a szavakkal, szélsőséges kontrasztok, és garantáltan elgondolkodtató szöveg – talán így lehetne dióhéjban definiálni ezt a stílust, amelynek a gondolkodásra serkentésen túl fő funkciója, hogy közelebb hozza a költészetet az emberekhez.

De nem feltétlenül kell a politikához nyúlni, ha az ember megzenésített irodalomra vágyik – a már a blogon is bemutatott W.H. - Shakespeare's Sonnets & Songs egyenesen Shakespeare-ig nyúlik vissza alapanyagért, és a kortárs zenére ültetett szonettek jól működnek, új tartalmat kapnak ebben az új koncepcióban.

Honnan tájékozódhatunk kortárs irodalomról? Rengeteg forrás van. Az Élet és irodalom egy csepp a tengerben, de a KlubRádió is sugároz friss műveket Édes Hazám címmel minden nap, és néha elég csak nyitott szemmel járni, mert a költészet szembesétál az utcán. Március 21-én, a Költészet Világnapja alkalmából mindig koncentráltabb a nyüzsgés, érdemes követni az eseményeket. A Facebook-on például idén Posztolj verset az utcára! akciót indítottak, arra buzdítva az embereket, hogy osszák meg kedvenc költeményeiket egymással.

Este pedig igazi ínyencség vár a zene és irodalom iránt fogékonyakra: az Akváriumban sokadik alkalommal kerül megrendezésre a Rájátszás, aminek lényege, hogy a zenei- és irodalmi élet krémje közösen alkot valami újat. A megakoncerten részt vesz Erdős Virág, Karafiáth Orsolya, Háy János, Grecsó Krisztián, Szálinger Balázs, Kemény István, a zenészek oldaláról Beck Zoli, Kollár-Klemencz László, Másik János, és Szűcs Krisztián. Vers és dalszöveg közt van különbség, de az átjárhatóság biztos. A Rájátszás koncertek kapcsán született művek hamarosan könyv és CD formájában is napvilágot látnak, így aki most lemarad, ahhoz is eljuthatnak a közös dalok.

Megzenésített irodalom, szabadvers, slam poetry – a forma teljesen mindegy, ki-ki rátalálhat a számára legkedvesebbre. Egy biztos: verset olvasni érték, és nem csak évente egyszer kéne időt szakítsunk rá, mert a gondolkodás kincs.