Tegnap születésnapi koncertet adott a Bin-Jip a Kiégő Izzók közreműködésével a csillagvizsgálóban. Varázslatos este volt, amit szavakba foglalni szinte lehetetlen. Ilyen, amikor profi művészek dolgoznak együtt azért, hogy olyan élménnyel varázsolják el a közönséget, amit biztos, hogy nem felejt egy darabig. A zene önmagában is magával ragadó, a kupolára vetített térhatású vetítéstől pedig szó szerint tátva maradt az ember szája. A nagy érdeklődésre való tekintettel egy este két koncertet is adott a zenekar. Bízva benne, hogy lesz még ilyen, akik ezúttal kimaradtak, egyelőre DVD-ről ismerkedhetnek az élménnyel - de igazából ezt átélni kell.


Annak ellenére, hogy a Bin-Jip 2010-ben megjelent bemutatkozó lemeze Fonogram-díjat is nyert, koránt sem olyan együttesről van szó, ami óriási tömegeket céloz meg. Harcsa Veronika, Gyémánt Bálint és Andrew J. (valamint az albumon szintetizátoron közreműködő Kaltenecker Zsolt) zenéjére műfaji keveredés a jellemző, és szerintem összességében legjobban a modern zene kifejezéssel definiálható. Elektromos zenei alapokra ültetett hangutazás, ami összetettsége ellenére mégis rendkívül emberközeli marad – részben a nagyon finoman adagolt elektromos gitár szólamai és hangzása miatt, részben pedig Harcsa Veronika énekstílusából adódóan. Az éneket külön szeretném kiemelni, mert kevés olyan előadó van, akinek nem csak szép és képzett hangja van, de adottságait maximálisan ki is használja előadásai során. Harcsa Veronika ilyen, és hatalmas élmény őt élőben énekelni hallani. A koncert alatt többször teljesen le is kötötte a figyelmem, annyira gyönyörűen játszott hangszerén – hangjával -, hol élesen és határozottan, hol pedig légiesen könnyedén. Számomra az ilyen könnyed részek tették igazán emberivé a produkciót – elektronika és ügyesen felépített zene ide vagy oda, van abban valami ősi erő, amikor az emberi hang a maga tisztaságában átvág a szólamokon.

Fotó: Buza Virág / INMOTION

A szülinapi előadásra a Planetáriumban került sor, ami egészen szürreális helyszínné vált a Kiégő Izzók által biztosított térhatású fényjátéknak köszönhetően. A csillagvizsgáló kupolájára vetített animációk hatalmas búraként körbeölelték a hallgatóságot – az elején azt sem tudtam, merre érdemes figyelni, mert hol az oldalfalon tűnt föl valami, hol pedig épp a hátam mögül. A koncert végére teljesen el is ültem magam - a Planetárium székei nem a legpraktikusabbak egy ilyen hosszúságú vetítéshez -, de az élmény minden kellemetlenséget megért. A látvány lenyűgöző volt. A tavalyi Planetárium-koncertről most jelent meg DVD és BluRay, de szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, mennyire lehet ezt az élményt filmen átadni. A kifejezetten a koncertre készített animációk nem csak a kupola adta íveket és teret használták ki, több projektorral abszolút térhatású képeket vetítettek fölénk, amiben néha olyan érzésem volt, hogy magam is utazom. Többször azon kaptam magam, hogy mint a kisgyerek, aki először csodálkozik rá valamire, csak bámulok felfelé, nyitott szájjal, és mosolygok. A képet sok esetben erősítette a zene, az összhatás abszolút kiragadta az embert a valóságból.

Fotó: Buza Virág / INMOTION

A zenekar egy kisebb színpadon állt a csendes-ülős nézőtérrel szemben, és teljes beleéléssel játszották számaikat. Ilyen feltételek mellett zenélni nem mindennapi élmény, biztos izgalmas volt ez nekik is – talán a koncertfilmen látható pár felvétel az ő szemszögükből is. Profi előadás volt ez, és ahhoz méltóan Harcsa Veronika a koncert végén név szerint bemutatta a teljes stábot, akik ennek megvalósításában közreműködtek.

A Bin-Jip után a Leo Kuelbs, amerikai kurátor és a Kiégő Izzók koncepciója alapján készült Immersion Threshold című látványshow ősbemutatóját láthattuk, mintegy 20 percben. Ez a produkció még inkább megmutatta, mire képes a modern technika, és hol tart az animáció napjainkban – lenyűgöző teret építettek körénk, és hatásos zenéket válogattak egy-egy animáció mellé. Élmény volt, még akkor is, ha addigra már igen csak fáradtak voltak szemeink.

Fotó: Buza Virág / INMOTION

Teljesen feltöltődve jöttem haza a koncert után, alig bírtam betelni az élménnyel. Még sokszor eszembe fog jutni, és biztos, hogy a következő ilyen alkalomra is igyekszem időben jegyet váltani. A produkció egyébként akkora érdeklődésre tartott számot, hogy a Bin-Jip az eredetileg meghirdetett 7 órakor kezdődő előadás mellett végül még egy koncertet szervezett fél 10-től. Külön megemelem kalapom előttük ezért, mert biztos, hogy rengeteg energia kellett az egész naphoz.

Zárásképp szívfájdítónak itt egy videó a tavalyi Planetárium-koncertből. Remélem, lesz jövőre is. A Bin-Jip következő budapesti koncertje áprilisban lesz, a Trafiq-ban.