Hova kerültem?

Ezen az oldalon Török Kati írásai gyűlnek.

Gondolatok zenéről, kultúráról, médiáról. Érdekességek és érthetetlenségek - hangzáskultúrán innen és túl.

Ha olvasod, annak örülök.
A visszajelzéseknek még inkább.

Hozzászólhatsz akár itt, akár a
gizellakatalin@gmail.com e-mail címen.

Jó szórakozást!

Feedek
Megosztás
"A zene azé, aki megműveli."

Ismerjétek meg a zenés műsort, aminek az asszisztense vagyok:

Vámos Miklós minden csütörtökön egy-egy közismert személyiséggel beszélget, és zenél. Néha slágereket, néha klasszikusokat megénekelve. A Kalózadásban nincsenek szabályok - a Rabindranath Tagore kalózhajó fedélzetén bármi megtörténhet.
További információ a képre kattintva.

Támogatás


Angol nyelvű tematikus oldal Budapestről:

Discover Budapest, learn English and discover Dan's piano music world. Meet native Hungarians, ask questions and share your photos and experiences.


Zene határok nélkül

Friss információk a zenei világból, érdekességek, újdonságok.

A zenei producerré válás első lépcsőfokai

Moby nemrég bárki számára elérhetővé tette új albumát, mi több, tálcán kínálja átdolgozásra, újraértelmezésre, és jogdíjat sem kér utána. Mindehhez egy nemrég indult – egyelőre beta üzemmódban működő – start-up segítségét használja, a Blend.io –t. A kezdeményezés hír értéke számomra mégsem Moby úttörésében rejlik, hanem ott, hogy olyan szolgáltatást népszerűsít, ami hatalmas lépés annak irányába, hogy bárki aktív részesévé válhasson a zeneszerzői folyamatoknak.

A zeneipar folyamatosan változó, egyre nehezebben követhetető világában az előadók megélhetését már nem alapozzák meg a lemezeladásból származó bevételek. Aki talpon akar maradni, annak új stratégiával kell előállnia. A legáltalánosabb és legkézenfekvőbb megoldás a koncertek újra előtérbe helyezése, és a merchandise-bevételek növelése. Ezzel azonban jobb okosan bánni – ahogy azt Mark Knopfler koncertfelvételeinek promotálásával kapcsolatban írtam korábban. Mivel a streaming-szolgáltatók és a file-cserélő programok is rohamos iramban elterjedtek, a hagyományos értelemben vett megjelenés lassan értelmét veszti, a CD-korszak leáldozóban van. Nem szabad azonban negatívan szemlélni ezt a változást, hiszen a technika fejlődése és a digitális megjelenési formák folyamatos átalakulása új lehetőségeket kínál azoknak, akik bele merik vetni magukat a mélyvízbe.

Moby egy azon előadók közül, akik folyamatosan nyomonkövetik a változásokat, és szívesen osztja meg zenéjét másokkal, akár ingyen is. Úgy véli, a mai korban az lehet sikeres előadó, aki az elszigetelődés helyett megosztja tudását és ötleteit másokkal is. Mobygratis oldaláról már korábban beszámoltam, most azonban egy szinttel még tovább merészkedik. Nem csak közzéteszi új albumának számait, de egyenesen tálcán kínálja, hogy bárki kedvére alakítsa őket. A Blend.io az az új platform, ahol ezt megteheti – egy nemrég útjára indított új szolgáltatás, ami nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy egyesítse a zenekészítők és hallgatóik csoportját, a közös munkát előmozdítva, a lehető legfelhasználóbarátabb módon.

Az egyelőre tesztelési fázisban műküdő oldal igyekszik felszámolni a távolságból, és a zeneszerzéshez használt programok kompatibilitásából adódó nehézségeket. Aki használt már hangszerkesztő szoftvereket, az tudja, hogy ahány gyártó, annyi formátum, és a legtöbb esetben a különböző DAW-ok (Digital Audio Workstation – zeneszerzéshez használható komplex szerkesztő programok) más-más specifikációt preferálnak. Így ha egy számon egyszerre többen akarnak dolgozni, az összes közreműködőnek ugyanolyan rendszerre van szüksége, és meg kell oldaniuk az egymás közti adatátvitelt is. Erre vannak olyan eszközök, amik segítségként szolgálhatnak – sokan használják a Dropbox-ot például, vagy a Soundcloud-ot az ötletek megosztására -, viszont olyan szolgáltatás, ami mindezeket a feladatokat összefogja, és a kommunikációt is elősegíti, mindeddig nem volt.

Az egyelőre meghívásos alapon működő oldal használata egyszerű. Aki sikeresen regisztrált, megoszthatja zenéit a többi taggal, és felkínálhatja azokat a közös munkára. A kompatibilitás szempontjából még limitáltak a lehetőségek – a rendszer egyelőre Ableton és Maschine file-okat fogad -, de a fejlesztő csapat folyamatosan dolgozik azon, hogy mihamarabb a lehető legtöbb elterjedt rendszert egyesíthessék. Mindezt azért, hogy minél több zenei kollaboráció jöjjön létre.

Az oldal könnyen áttekinthető, és egyértelműen látszik mind a feltöltött zenék, mind készítőik teljesítménye. A folyamatba bárki besegíthet véleményével hozzászólás formájában, de ha saját maga valósítaná meg egy-egy elképzelését, akkor a projektet letöltve rögtön belenyúlhat a zenébe (ami később tetszés szerint módosítható, mivel az eredeti állapot is tárolva marad). A tagok népszerűségét a Cred Board felületen követhetjük nyomon – jelenleg az oldal egyik készítője vezet, de Moby is ott van az elsők közt.

A Blend.io tulajdonosai maguk is zenélnek, így hozzáértőként keresik a megoldásokat, és büszkék rá, hogy az egyelőre limitált létszám ellenére kifejezetten építő tagság verbuválódott az oldalon. A fő csapásirány egyelőre az elektronikus zene, de később várható nyitás más műfajok felé is. Amellett, hogy a közös munkát akarják elősegíteni, nem titkolt szándékuk, hogy a Blend.io bemutatkozási felületként is megállja a helyét a zenei producerek világában – szeretnék, hogy a jövőben az oldalon keresztül, a megtalálható referenciák alapján közvetlen munkakapcsolatok is kialakulhassanak a felhasználók és a szakma képviselői között. A szerzői jogok szempontjából a fejlesztők szem előtt tartják, hogy egy-egy elkészült dal kapcsán az összes résztvevő szerepeljen a készítők listáján, mindemellett támogatni szeretnék az egyéni munkát is, és egy valahai kiadó is tervben van.

Nagy lépés ez az interaktív zeneszerzés irányába, ami felé itthon is vannak nyitások. Nem ritka, hogy a zenekarok remix-albummal jelentkeznek egy-egy single kapcsán. A Zagar szinte az összes maxit megjelenteti remix album formájában, és jelenleg Manoya is remix versenyt hirdetett In My Sleep című dalához.

Izgalmas új irány ez, remélem sokan gondolnak majd ezáltal másképp a zenére. Daniel Levitin This is your brain on music című könyvében megemlíti, hogy régen a zene mindenki számára természetes dolog volt – a jelenlegi hallgatókra és előadókra osztottság csak pár száz éve alakult ki. Jó lenne, ha fordíthatnánk újra ezen a jelenségen.

A Blend.io oldalát itt éritek el: http://blend.io/

 

A lejátszó, ami választ helyetted

Érdekes kutatásra lettem figyelmes Paul Lamere, az Echo Nest egyik kutatójának blogján. A Music Machinery egy olyan zene szolgáltatást körvonalaz, ami az elérhető hallgatóság egészére összpontosít – nem csak azokra, akik önállóan is lelkesednek a zenéért, de a tervek szerint a potenciális fogyasztók azon rétegeit is megcélozza, akiknek a zene háttérbe szorul a mindennapok egyéb elfoglaltságaival szemben. Mindezt pedig úgy teszi, hogy a lejátszandó zenéket a hallgatók hétköznapi tevékenységeihez igazítja. Besúgóként a felhasználók telefonjára, okos készülékeire, és interneten hagyott lábnyomaira alapoz.


Lamere Zero Button Music Player (Gomb nélküli zene lejátszó) néven definiálja a kutatása célját jelentő szolgáltatást, magának a kutatásnak pedig a Zero UI (Zero User Interaction) elnevezést adta. Olyan szolgáltatást szeretne tervezni, ami a hallgató interaktivitását egyáltalán nem igényli, ennek ellenére annyira ügyesen becsüli meg, hogy a zenei listát miként állítsa össze, hogy azok is rászoknak majd, akiket eddig hidegen hagyott az ilyesmi.

Az ötlet a már piacra lépett zenei szolgáltatások mérhető eredményeiből, és ezen statisztikák fogyasztókra kivetíthető sikerességéből fakad. Egy brit kutatás szerint - amelyet az Emap végzett 2003-ban, majd ezt megismételte 2006-ban is – a zenét hallgatók négy nagy csoportba oszthatók.

  • Savants/Különösen érdeklődők –akik számára az életben minden kapcsolódik a zenéhez
  • Enthusiasts/Rajongók – akik számára a zene fontos, de egyensúlyban van más érdeklődési köreikkel is
  • Casuals/Hétköznapi zenehallgatók – akik kedvelik a zenét, de sok más dolgot sokkal fontosabbnak gondolnak
  • Indifferents/Közömbösek – akiket az sem zavarná, ha a zene eltűnne a világból

Az emberek zene fogyasztási szokásait vizsgálva ez a kép a valóságban természetesen sokkal árnyaltabb, de tény, hogy a zenehallgatók nagy része jobb esetben is hétköznapi zenehallgatónak minősül. Bár a minőségi zenéért sokan képesek egészen extrém erőfeszítéseket is tenni, tény, hogy mióta az akár ingyenes streaming szolgáltatások elterjedőben vannak, a bőség zavara többeket megkavarhat.

Pár évtizede még csak kazettán cserélgettek zenét az emberek, mára azonban több millió szám elérhető akár egy kattintással, így a szelektálás folyamata is nehezebb lett. Bár a legtöbb szolgáltató kínál automatikus zenei összeállítást az alapján, milyen előadókat kedvelünk, ezek mind beállításra szorulnak, és csak optimalizált esetben működnek pontosan. Aktuális hangulatunkat és környezetünket – például, hogy éppen milyen napszakban vagyunk, vagy éppen mivel foglalkozunk – nem veszik figyelembe. A közömbösek - akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy eltekerjenek egy-egy csatornáról, ha ott éppen olyan dal szól, amit nem szeretnek - ráadásul biztos, hogy nem tartoznak az ilyen lehetőségek felhasználói közé. Ez óriási kihasználatlan potenciál, tekintve, hogy az összfogyasztók eloszlása zenehallgatási szokásaik függvényében a következőképp alakul:

Ha a piac figyelmen kívül hagyja a közömbösöket, akkor elveszíti potenciális fogyasztóinak 40%-át.

A kutatásokból az is egyértelmű, hogy minél inkább érdeklődik valaki a zene iránt, annál több erőfeszítést tesz, hogy optimalizálja azon számok listáját, amiket meghallgat. Van, aki órákat tölt napi szinten azzal, hogy zenei blogokat olvasgat, ajánlókat keres, elolvassa egy-egy előadó biográfiáját, belehallgat az elérhető album előzetesekbe – a másik oldalon pedig ott vannak azok, akiket az sem érdekel, milyen zenét hallanak a kávézóban, vagy mi szól a rádiójukból. Áttörés azzal érhető el, ha a szolgáltatásért szabott árat, valamint a használhatóság érdekében elvárt aktivitást egyaránt zérusra csökkentjük.

Paul Lamere ennek megvalósítása érdekében a Zero UI projektben úgy próbál értékelhető információt nyerni a leendő hallgatóról, hogy azzal semmilyen interakcióba nem lép. Ebben feltételezései szerint a mai technológia nagy segítségére lehet. A zene választás feladatát a lejátszóra bízza, a fogyasztónak csak be kell kapcsolnia az alkalmazást. Hogyan lehetséges ez?

Valahányszor lejátszunk egy dalt, akarva akaratlanul nyomokat hagyunk arról, hogy az adott dal mennyire nyerte el a tetszésünket. Ha átugrunk egy dalt, egyértelmű, hogy éppen nem volt megfelelő választás, míg, ha feltekerjük a hangerőt, akkor nagy valószínűséggel szeretjük, amit hallunk. Ugyanez a helyzet az interneten kutakodással is – ha rákeresünk egy előadóra, az jó jel, ha pedig nemtetszésünket fejezzük ki, az is rögzíthető adat. A másik fontos segédeszköz nem más, mint a telefonunk.

A mai telefonok többet tudnak rólunk, mint sejtenénk. Minden cselekedetünk pontos időhöz kötött, napszakonkénti bontásban elemezhetők szokásaink, nyomon követhető, hogy éppen merre járunk, mit csinálunk, mikor vagyunk úton, mikor van megbeszélésünk, tudja, ha elkésünk valahonnan, és azt is, mikor pihenünk. Mivel már minden összeköttetésben áll mindennel – és a jövőben ez csak erősödni fog -, könnyen lehet, hogy a velünk kapcsolatban állók zenei szokásairól is értesül, legalább is ezek egytől-egyig kinyerhető adatok.

Ha ezeket az információkat ügyesen osztályozzuk, összegezzük és adagoljuk, segítségünkre lehetnek, hogy a jövő lejátszója minden pillanatban olyan zenét válasszon nekünk, ami az adott kontextusban tökéletesen illik a hangulatunkhoz. Persze ez a fejlesztői oldalon komoly mérlegelést igényel, és a következő dolgokon is érdemes elgondolkodni:

  • Kinyerhető-e elegendő mennyiségű információ az ilyen közvetett jelekből?
  • Milyen kontextusra vonatkozó adat (a felhasználó aktivitása, lokalizáció, napszak, stb.) lesz valóban hasznos a zenék időzítésének szempontjából? Nem szenvedünk-e majd a túl sok információból adódó káosztól?
  • A felhasználóra vonatkozó adatokból melyik lesz az, ami valóban számít majd (kor, nem, irányítószám)?
  • Miként használhatjuk fel a már meglévő közösségi adatokat (Facebook like, Twitter követés, social tag-ek, lejátszási listák) a zenehallgatási élmény javítására?
  • Hol van a határa annak az adatmennyiségnek, amit még úgy használhatunk a felhasználó zenehallgatási élményének javítására, hogy az alkalmazás ne legyen tolakodó?

Ezeket a kérdésköröket vizsgálja meg alaposan Paul Lamere, és fejlesztéséről folyamatosan beszámol majd a Music Machinery-n. Kiváncsi vagyok, mire jut vele. Az biztos, hogy hatalmas nyitás lenne ez a zenei szolgáltatások terén, de számomra kérdéses, hogy hányan lesznek, akik beleegyeznek majd személyes adataik ilyen mértékű megosztásába, hiszen amellett, hogy erre a célra kockázat nélkül használhatók, idegen kézbe jutva veszélyesen sok adatnak tűnik az elvárt mennyiség.

Nektek mi a véleményeteg a dologról? Használnátok egy ilyen alkalmazást, vagy a biztonság kedvéért inkább maradtok a saját optimalizálásnál? Várom véleményeteket itt, vagy a blog Facebook-oldalán.