Hova kerültem?

Ezen az oldalon Török Kati írásai gyűlnek.

Gondolatok zenéről, kultúráról, médiáról. Érdekességek és érthetetlenségek - hangzáskultúrán innen és túl.

Ha olvasod, annak örülök.
A visszajelzéseknek még inkább.

Hozzászólhatsz akár itt, akár a
gizellakatalin@gmail.com e-mail címen.

Jó szórakozást!

Feedek
Megosztás
"A zene azé, aki megműveli."

Ismerjétek meg a zenés műsort, aminek az asszisztense vagyok:

Vámos Miklós minden csütörtökön egy-egy közismert személyiséggel beszélget, és zenél. Néha slágereket, néha klasszikusokat megénekelve. A Kalózadásban nincsenek szabályok - a Rabindranath Tagore kalózhajó fedélzetén bármi megtörténhet.
További információ a képre kattintva.

Támogatás


Angol nyelvű tematikus oldal Budapestről:

Discover Budapest, learn English and discover Dan's piano music world. Meet native Hungarians, ask questions and share your photos and experiences.


Zene határok nélkül

Friss információk a zenei világból, érdekességek, újdonságok.

James Blunt: Moon Landing tour 2014

James Blunt első lemezét egy időben rengeteget hallgattam. Még akkor is, mikor már a csapból is a You’re Beautiful szólt. Azóta viszont nem követtem aktívan munkásságát. Mégis, mikor megtudtam, hogy játszani fog a Sportarénában, úgy éreztem, meg kell nézni élőben. Nagyon örülök, hogy így döntöttem, és eljuthattam a koncertre, mert az idei év egyik nagy meglepetése volt számomra. A Moon Landing turné produkciója leveszi az embert a lábáról.


A félhosszra zárt Arénában 8-kor még szellősen gyűlt a nézőközönség – a teljes tolongót sorbarakták székekkel, csendes ülős koncertnek ígérkezett az este. 8-kor Bogi és zenekara lépett a színpadra, akik rettentő lelkesek voltak, és az izgatottság lendületével pörögték végig a műsorukat. Próbálták a közönséget is bevonni a buliba, de az ültetett tömeg nem bizonyult túl aktívnak. Ez azonban nem vett el a lelkesedésükből, és öröm volt látni az őszinte meghatottságot, hogy ők zenélhettek James Blunt előtt.

Valamivel 9 után aztán megérkezett James Blunt, az est nagy meglepetése.

Arra számítottam, hogy nagyon szépen fog szólni majd a koncert, és a slágerek is profin hangzanak majd el szép sorban. De azt gondoltam, csendes, kissé magunkbafordulós, szomorkás este vár ránk. Ehelyett egy roppant ügyesen felépített, teljes estés utazást nyertünk, ami legalább a koncert idejére kiragadott minket a mindennapokból.

A zenekar űrhajós ruhában érkezett az egyszerű színpadra, amelyen a hangszeres zenészek állványokon álltak/ültek, a háttérben egyetlen hatalmas kivetítővel, a színpad fölött pedig óriási disco gömbbel. James Blunt folyamatosan kommunikált, viccelődött a közönséggel, és amellett, hogy magyar nyelven köszöntött minket, megragadta az alkalmat – ahányszor csak lehetett -, hogy elmondja, mennyire szeret itt játszani. Végre ez a koncert jól szólt az Arénában, és a kivetítő kisfilmjei is sokat hozzátettek az összképhez. Valóban űrhajós kilövéssel kezdtünk, majd szép felvételeken láthattuk kívülről bolygónkat, aprólékos animáción az űrhajó működését. De akadtak tengeralatti búvár videók is, a koncert második, zúzósabb felében pedig igazi disco hangulatot varázsolt a színes képeivel. Többeknek annyira tetszett az előadás, hogy székeiket elhagyva középen előre sétáltak a színpad elé. James Blunt nagyon kedves gesztust gyakorolt, amikor az első így előadott szám végén megkérte őket, hogy – bár nagyon szereti az energiájukat – álljanak ki oldalra, hogy ne zavarják azokat, akik ülve nem látnak tőlük. Lesz majd még, hogy eljön az ő idejük, majd szól....

...és valóban eljött az ő idejük, de mindenki más ideje is! Az egyik dalnál ugyanis olyannyira felhergelte a közönséget, hogy mindenki felállt, és ekkor stage divinggal végigúsztatta magát a tömeg tetején. Sok koncerten jártam már a Sportarénában – olyanokon is, ahol ez az ültetett megoldás volt -, de ilyet még sehol nem láttam. Amikor a tolongó másik végéig ért, még körbeszaladt a lelátók mentén, és csak ezután mászott vissza a színpadra. Hihetetlen hangulatos volt az egész, le a kalappal előtte!

A hangulatot csak fokozta, mikor megkérte a közönséget, hogy az egyik lassú dalra mindenki vegye elő mobilját, és világítson vele. Az utóbbi napok tüntetései közt is gyönyörű látvány volt a telefoncsillagokban úszó nézőtér!

Felemelő volt ez a koncert, amit biztos vagyok benne, még sokáig magunkban őrzünk, akik ott voltunk. Annak, aki lemaradt róla, már nyugodt szívvel ajánlom, hogy következő adandó alkalommal nézze, hallgassa meg James Blunt-ot, mert nagyon szerethető előadó, aki kellő önironiával kezeli szomorkás hírét.

„You must have thought you were going to hear miserable songs – you came here for miserable songs, right? Are you at the right place? You wonder...”

Nagyon jól éreztem magam hétfő este. Íme egy felvétel a svájci fellépésükről, ugyanerről a turnéról. A budapesti koncert szerintem sokkal lelkesebb volt.


Sorozatok filmzenéi

A leggyengébb jelenet is feldobható valamennyire jól megválasztott aláfestőzenével, de a sorozatok zenei választása a jelenetek összekötőjeként is fontos. A Dr. House óta szándékosan figyelek sorozat nézés közben, mert sok jó zenére lehet bukkanni, és igazi ínyencségekre is, ha az ember figyel. Összeválogattam pár számomra emlékezetes zenét, amit valamilyen filmből, vagy sorozatból ismertem meg.


  • Kezdjük egy olyan zenével, amit kifejezetten filmzeneként írtak, a Utopia című sorozathoz. A történet alapja egy összeesküvéselmélet: egy pusztító kór elleni védőoltásba kevert anyagról, ami sterilizálja az emberiség egy hányadát, ezzel megoldást nyújtva fajunk túlszaporodásának problémájára a bolygón. Zseniális a sorozat – bár csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert vannak benne megrázó jelenetek -, a kivitelezés pedig egészen hátborzongató, az élénk, nyugtalan színvilágtól a zaklatott, lüktető zenéig Cristobal Tapia de Veer-től.

 


  • Ha egy sorozatot kellene választanom jó zenével, biztos, hogy a Dr. House-t választanám. Nagyon széles skálán mozog, milyen zenék hangzanak el egy-egy jelenet közben, és igazi ínyencségek is vannak a kínálatban – érdemes meghallgatni a teljes unofficial soundtrack gyűjteményt. Nekem Solomon Burke None of Us Are Free című dala lopta be magát a szívembe, már első hallásra, de Fluke-tól az Atom Bomb is rendszeresen a lejátszási listámba kerül.

 


  • A következő kedvenc a Grace Klinika főcímzenéje. Meglepően jó dalokat válogatnak ebbe a sorozatba is, ha másért nem, ezért érdemes bele-belenézni.

 


  • A Perfect Lie a Nip/Tuck zenéje volt, de annyira fülbemászó, hogy ezt sem felejti el az ember egy könnyen. Nagyon jól eltalált zene, abszolút passzol a sorozathoz, az előadó a The Engine Room.

 


  • Végül a zenei szempontból egyik örök jó emlék Weeds, és az ő hol agyament, hol változatos, rengeteg Little Boxes változata. A sorozat elején mindig ugyanaz a dal szól, de valahányszor új előadásban. Némelyik átdolgozás egészen merész – amikor néztem a sorozatot, sokszor alig vártam, hogy elteljen egy hét, és megtudjam, most vajon milyen zenével készültek. Jó szórakozást hozzá!

 


Remélem, találtatok a rögtönzött válogatásban kedvetekrevalót. Ha van kedvenc sorozat zenétek, osszátok meg hozzászólásban, vagy küldjétek el Facebook-on, és frissítem vele a bejegyzést.


Thom Yorke – Tomorrow’s Modern Boxes

A legtöbbek számára a Radiohead énekeseként ismert Yorke folyamatosan a zeneipar változó világának pulzusán tartja a kezét, nem zárkózik el új megoldásoktól, sőt, éllovasként áll elő friss ötletekkel. Szeptember végén új szólóalbuma jelent meg – ám nem magánkiadásban, és nem is kiadón keresztül. A Tomorrow’s Modern Boxes BitTorrenten érhető el, és óriási siker. Mi ennek a sikernek a titka?


Az internettel a zeneipar új időszámítást kezdett, és – ahogy arról korábban írtam már – folyamatosan új igényeknek kell megfelelnie, formálódik és átalakul a fogyasztók viselkedése, elvárásaik. Thom Yorke és a Radiohead az elsők közt ismerték fel az ebben rejlő lehetőségeket, és ahelyett, hogy foggal-körömmel kapaszkodtak volna a régi rendszerre optimalizált szerzői jogaikba, és az őket ezért megillető korlátokba, 2007-ben In Rainbow című albumukat becsületkasszás modellel (fizess érte online, amennyit szeretnél) dobták piacra. A kísérlet bevált, óriási bevételre - és még nagyobb népszerűségre – tettek szert, és egyben nagy lépést tettek afelé, hogy a kiadók jutalékait megkerüljék, és direkt úton juthasson az előadókhoz a szerzői-előadói munkájukért fizetett juss.

A mostani megjelenés újabb pillér az előadók által irányított online értékesítés új lehetőségeinek kiépítésében, hiszen az egyik legismertebb kalóz programot bírták együttműködésre, a bevétel nagy része pedig az előadóművészt illeti. A Tomorrow’s Modern Boxes-t pár dollárért lehet megvenni, a BitTorrent alkalmazását letöltve. Az albumért elkért jelképes összeg (6$) 90%-a Thom Yorke-ot illeti, a BitTorrent 10%-ot kap. Tulajdonképpen itt egyfajta termék népszerűsítésről van szó (Thom Yorke népszerűsíti a BitTorrentet), amivel azt jogilag is tiszta területre tereli. A kalóz program itt nem illegális eszköz, hanem közvetítő. Az együttműködés ettől egyedülálló, és lehet, hogy ez az az új irány, ami a jövőben működőképes lehet. A döntés ugyanis mindvégig a felhasználó kezében marad – nincs kötelezve semmire, és nincs szándékosan lenyomva a torkán semmi. A nyolc számos album az analóg technika szerelmeseinek vinyl lemezen is beszerezhető, innen.

Korábban a U2 az Apple-lel együttműködve tette elérhetővé új albumát az iTunes-on, ám azzal, hogy a lemezt az összes iTunes felhasználó megkapta, átléptek egy határt, és az akció a visszájára sült el. A Songs of Innocence-t ugyanis potenciális hallgatói jóváhagyás nélkül egyből a több, mint 500 millió felhasználó zenei gyűjteményébe tették, amivel az irányítást kivették a hallgatók kezéből. Ahogy azt a The Age remekül összegzi: mind a U2, mind az Apple figyelmen kívül hagyta, hogy a felhasználóktól beengedést kérjen személyes szférájukba, így a rosszul elsült marketing eredményeként az album a valaha volt legtöbbet törölt lemez lett az iTunes-on.

Thom Yorke ezzel szemben legitimizálja a BitTorrent működési elvét, és direkt csatornaként használja azt hallgató és művész között.

A megjelenés első hetén a Tomorrow’s Modern Boxes-t több, mint egy millióan töltötték le, ami egyértelmű jele a kezdeményezés sikerének. Kérdés ugyanakkor, hogy az esetben is ilyen felkapott lenne-e az album, ha az eljárás már bevett gyakorlat lenne, és nem kísérte volna úttörőként ekkora média visszhang. Mindenesetre az vitathatatlan, hogy Thom Yorke ügyesen úszik az árral, és jó érzéke van a meglévő lehetőségek újragondolásához.