Ismét eltelt egy év, és összeszedegetve az idei kedvenceket, arra jutottam, hogy zenei ízlésem továbbra sem feltétlenül követi a trendeket. Viszont örömmel tapasztaltam, hogy tavalyi ajánlóm kapcsán sok maradandó kedvenc lett – vagy, mert egy-egy zenekarnak/formációnak idén jelent meg új albuma, vagy, mert egy egész év alatt sem váltak unalmassá. De még az azt megelőző évből is akadnak nagy visszatérők, állandósult kedvencek.


Az előző év forrásaiból indulva, idén jelent meg új albuma például az ANEZ-nek, amit a lemezbemutató koncertjükön be is szereztem. A Listen Closely kiforrott anyag, zeneileg és vizuálisan is, a formáció továbbra is izgalmas úton jár, és a koncerten fúvósokat és egy pár fős kórust is bevontak az élő előadásba, amiben hatalmas – egyelőre kiaknázatlan, de már bontakozó – potenciál van. Várom a folytatást.

Bár már 2010 óta létező dolog, én idén bukkantam rá a szolnoki Calm Spirit-re. Bár a YouTube-on “jött szembe”, a szerencsésebbek élőben is hallhatták őket, akár az A38-on, Manu Delago előtt. Engem magávalragad zenéjük relaxáló hullámzása, és nagyon tetszik az énekesük hangszíne is, sokat hallgattam idén.

Az év másik kellemes hangulatú megjelenése Jónás Vera új albuma. Verával volt szerencsém a Kalózadás kapcsán személyesen is találkozni, nagyon közvetlen, őszinte jelenség, és előadásmódja sem más.

A Roham Bár-ban egyik este Szederrel egymást követve léptek színpadra – 2014 egyik leghangulatosabb koncert élményével megajándékozva minket. Jónás Vera egy szál gitárral, és loop pedállal állt színpadra, Szeder és zenekara pedig igazi nyári hangulatot varázsoltak körénk, némi nosztalgiával. Bakai Marci hegedűjátékát külön szeretném kiemelni – sok zenekarban felbukkan, és sokat köszönhetünk neki, zseniálisan csempészi vissza ezt a hangszert a köztudatba. Szabó Balázzsal karöltve szerintem sokat tesznek érte, hogy a hegedűre ne csak, mint klasszikus zenei hangszerre gondoljunk, és mindketten mesteri szinten bánnak a vonóval.

Az idén talán legjobban várt megjelenés a Bin-Jip Heavy albuma volt számomra. Harcsa Veronika már tavaszvégi interjújában is izgatottan mesélt a 3 éve készülő új albumról, úgyhogy elég magas elvárásokkal érkeztem decemberi lemezbemutató koncertjükre, amit a Művészetek Palotájában tartottak a Kiégő Izzók (akiknek a Planetáriumban adott varázslatos vetített koncertjüket is köszönhették) és Eric Truffaz közreműködésével. Sajnos a bemutató alulmúlta elvárásaimat, de nagyon izgalmas zeneileg az album anyaga, és – bár minden zenekar előbb-utóbb saját körein belül fut – szerintem bőven van még kiaknázatlan terület a zenéjükben. Biztos, hogy továbbra is követem majd őket útjukon.

A hazai előadók közül Manoya zenéjét hallgattam még sokat idén, és rajta keresztül kerültem Minimyst érdekes világába is. Amikor megjelent a Birdhouse videója, jódarabig rendszeresen ment a lejátszómban.

A Manoya In My Sleep című dalára kiírt remix verseny is rengeteg érdekes élményt adott – lenyűgöző volt figyelni, hogy hányféle újraértelmezés született egyazon dalból.

A magyar előadók közül még egyet szeretnék kiemelni, akinek vers feldolgozásait rengeteget hallgattam 2014-ben: Ágnest. Bár a zenés verseket lehet szeretni vagy sem, ő szerintem sokszor eltalálja a megfelelő hangulatot, és Radnóti Miklós verseivel sokszor szerintem csodát tett. Amit épp az év végén találtam tőle, az ez a Kowalsky-val közös előadásuk, ami egyszerűen gyönyörű:

Idén sok olyan előadó került reflektorfénybe, akik meg is érdemelték azt. Egyre többen ismerik az Alt-J zenekart, akiknek idén jelent meg második albumuk, a This is All Yours. Anno a Fitzpleasure klipje miatt szerettem beléjük, de azóta is tartják a minőséget. Every Other Freckle számukhoz férfi és női videó változatot is készítettek, de az új album legbrutálisabb vizuális sokkja a Hunger of the Pine.

Szintén figyelmet kapott a Phantogram és Lorde, de az év abszolút befutója szerintem Thom Yorke és az Atoms for Peace. Nagy vihart kavart a Tomorrow’s Modern Boxes rendhagyó megjelenésével, és a jövőben sem tervez változtatni az alternatív zenei kiadványokhoz való hozzáállásán. Karácsonyra egy újabb dalt jelentetett meg online, ingyenesen, és elérhetővé tette a teljes albumát is a BitTorrent után a Bandcamp oldalán is, továbbra is a becsületkasszás elvet követve.

Idei nagy felfedezettem még Fink, Ray Lamontagne, Dhafer Youssef, és ismét beleszerettem Robert Plant zenéjébe.

Jon Gomm zenéjével kívánok nektek zenében gazdag új évet, megtisztelő volt, hogy idén is ennyien követtetek.

Köszönöm a figyelmeteket – igyekszem 2015-ben is rászolgálni!