Hova kerültem?

Ezen az oldalon Török Kati írásai gyűlnek.

Gondolatok zenéről, kultúráról, médiáról. Érdekességek és érthetetlenségek - hangzáskultúrán innen és túl.

Ha olvasod, annak örülök.
A visszajelzéseknek még inkább.

Hozzászólhatsz akár itt, akár a
gizellakatalin@gmail.com e-mail címen.

Jó szórakozást!

Feedek
Megosztás
"A zene azé, aki megműveli."

Ismerjétek meg a zenés műsort, aminek az asszisztense vagyok:

Vámos Miklós minden csütörtökön egy-egy közismert személyiséggel beszélget, és zenél. Néha slágereket, néha klasszikusokat megénekelve. A Kalózadásban nincsenek szabályok - a Rabindranath Tagore kalózhajó fedélzetén bármi megtörténhet.
További információ a képre kattintva.

Támogatás


Angol nyelvű tematikus oldal Budapestről:

Discover Budapest, learn English and discover Dan's piano music world. Meet native Hungarians, ask questions and share your photos and experiences.


Zene határok nélkül

Friss információk a zenei világból, érdekességek, újdonságok.

A hang csendjéről

Az emberi természet olyan, hogy megfeledkezünk arról, mi minden értékes az életünkben. Egészségünk, és az ezzel megadatott lehetőségeink sokszor kihasználatlanul tűnnek tova, pedig a kevésbé szerencsések bármit megadnának egy-egy, számunkra teljesen értéktelennek tetsző képességért. Ilyen a hallás is. Természetesnek vesszük, hogy hallunk – ki jobban, ki kevésbé jól -, pedig az egész – amellett, hogy fizikai feltételei is vannak – tulajdonképpen egy csoda. Mit tehet az, akinek ez a csoda nem adatik meg, és mennyire könnyű ezzel együttélni a hétköznapokban?

Ha fülünk, és a hallás érzetté alakításához és annak értelmezéséhez szükséges idegpályák, agyunk egészséges, természetes dolog, hogy a hangokat nem csak halljuk, de értjük is. De hogyan is működik ez? Íme egy rövid összefoglaló a fül működéséről:

Az ember maximálisan a 20 és 20 000 Hz közötti frekvenciákat érzékelheti. A beszéd 300 – 3000 Hz közé esik, fülünk erre a legérzékenyebb. Ahogy idősödünk, hallási tartományunk fokozatosan szűkül – ennek mértékét befolyásolhatja, hogy mennyire vigyázunk a fülünkre, milyen környezetben élünk, és mekkora az a zaj, ami folyamatosan körülvesz minket, de hallásveszteség okozója lehet a genetika, vagy megbetegedés is. Kis mértékű károsodást nem is feltétlenül veszünk észre, hiszen általában a romlás lassan megy végbe. Amikor a következő történetet először olvastam, nagy hatással volt rám.

 

A csend hangjairól

Egyszer, régen, anyuval sétáltam az erdőben.
- Úgy szeretem a természetet, olyan jó csend van! – mondta kipirult arccal anyu.
- Hát nem hallod a fák levelének susogását? – kérdeztem ámulva.
- Nem. - mondta anyu, és kezdett eltűnni a pír az arcáról.
- Figyu, milyen szépen dalol az a madár! – kiáltottam.
- Hol? – kérdezte anyu, kicsit szomorúan.
- Mindjárt ott leszünk, ahonnan a patak csobogása érkezik. – próbáltam lelkesíteni anyut.
- Igen, ott – válaszolta anyu, és lehajtotta a fejét.
Kisvártatva kiértünk a rétre, és már sejtettem, hogy a tücskök csak nekem ciripelnek.

Sok-sok éve tudjuk fiziológiai akusztikából, hogy idősebb korban visszafordíthatatlanul emelkedik a hallásküszöb, mert az ember hallószerve 30-40 esztendőre van fejlesztve.
Mégis rémisztő, amikor először nem hallod a hang csöndjét.


A Billy világa című színdarab is szívenmarkolt – annak láttán kezdtem először igazán érdeklődni a siketek világa iránt – amiről ma sem tudok túl sokat. Pedig nem szabadna ennyire külön világként kezelni, és erre nyers őszinteségével döbbentett rá ez az előadás is.

Rengeteg tévhit kering a siketségről – kezdve attól, hogy szellemi hiányosságokkal mossák egybe, azon túl, hogy a jelnyelv igazándiból csak az élőszó mímelése. Aki elvesztette hallását, ezek által az előítéletek által magányossá, kirekesztetté válhat, és a hiányhoz gyakran szégyenérzet is kapcsolódik. Pedig igazából nem többről van szó, mint egy adottságról – olyanról, amit nem feltétlenül befolyásolhatunk.

A modern orvostudomány már számos gyógymódot kínál siketek számára. Már olyan embernek is visszaadhatjuk a hallását, aki születésétől fogva nem hallott. Rengeteg megható videó kering a neten ilyen esetekről. (Például itt és itt.) Azon szerencséseknek, akiknek siketsége gyógyítható okból ered, és a hallókészülékek és implantátumok elérhetőek, sokkal könnyebb a beilleszkedés a társadalomba. Akik viszont nem akarnak élni ezzel a lehetőséggel, vagy nem tudnak élni vele, azoknak marad a jelnyelv, a szájrólolvasás, és a szűkebb közösség.

Szerencsére egyre több kezdeményezés van azért, hogy a siketek mindennapjait megkönnyítsék, illetve bemutassák a hallók számára, ezáltal elmosva a határokat. Kanadában idén nyáron nyílt az első olyan étterem, ahol a személyzet tagjai egytől egyig siketek. A Signs menüje jelnyelvi segédlettel ellátott, rendelni mindenki csak kézjelekkel tud – ezáltal a vendégek megtanulhatnak pár alap kifejezést. A kezdeményezést óriási érdeklődés övezte már a nyitástól, és remélhetőleg láncot indítanak majd az étteremből.

Magyarországon egyelőre kevés helyen lehet jelnyelvi tolmács segítségét igénybe venni, de azért ebben is van fejlődés. A Vodafone például 9 budapesti üzletében tette térítésmentesen elérhetővé hallássérült ügyfelei számára a videós jelnyelvi tolmácsszolgáltatást – a mobilszolgáltatók közül elsőként, idén áprilisban.

Egy másik hazai fejlesztés az MTA által bemutatott tolmácskesztyű, amit magyar fiatalok fejlesztenek. Céljuk, hogy a kesztyű segítségével a jelelőt folyamatos fordításban lehessen hallani. Egyelőre angolul zajlik a fejlesztés, így a programot majd magyarra is le kell fordítani. Nem köztudott, de a jelnyelv valóban különálló nyelv, és ahány nyelvterület, annyi változat létezik belőle. A hiedelmekkel szemben tehát nem kifejezések egymás után mutatásából áll, ugyanúgy nyelvtani szabályokra épül, akár bármely más, beszélt nyelv.

Nyilván különbséget kell tenni azok közt, akik valamikor hallottak, és azt követően lettek siketek, és azok közt, akiknek nem volt szerencséje megtapasztalni a hallás csodáját. Számomra a gondolat, hogy elveszíthetem hallásom, rettentő rémisztő. Nem is a mindennapokban boldogulás kihívása riasztana, hanem az üresség, amit a hang zeneiségének elvesztése hagyna maga után. Beethoven még hallásának elvesztése után is komponált – belső hallása tovább dolgozott -, el sem tudom képzelni, mennyire szörnyű lehetett neki, hogy ekkora veszteség érte.

Vannak kezdeményezések a zene érthetőségének érdekében is. Paul McCartney My Valentine című dalához forgatott a jelnyelvet használó klipet, Natalie Portman és Johnny Depp részvételével. Az eredmény egyszerűen szép, és kihasználva a filmcsillagok ismertségét, jó ügyre hívja fel a figyelmet.

A 2006-ban alapított D-PAN (Deaf Professional Arts Network) ennél még tovább megy, és kifejezetten siketek és nagyothallók számára készít zenei klipeket, ezzel bevonva őket is a zenei kultúrába. Siket és nagyothalló előadók tömörítőhelye is egyben.

Elfogadás és segítőkészség téren bőven van még hova fejlődnünk, de apró léptekkel haladunk. Legyetek ilyen téren is nyitottak.

Ha érdekel titeket a téma, nézelődjetek a SINOSZ oldalán, vagy tanuljatok jelnyelven kommunikálni.
http://www.sinosz.hu/

 

Sűrű menetrend

Jó ideje nem jelentkeztem – sűrűre sikerült az augusztus, és sok minden leköt még most is. A blog egy darabig hétvégi frissüléssel üzemel majd, türelmeteket előre is köszönöm.


A nagy rohanásra való tekintettel úgy döntöttem, összegyűjtök pár nagyvárosi utazós dalt – olyanokat, amelyeket a fővárosi tömegközlekedés ihletett. Induljunk el metróval, majd tegyünk egy kört a városban.

Elsőként íme örök kedvencem, az Andaxin zenekar soha meg nem jelent Blaha Lujza tér című dala:

A következő dal nemrég jelent meg, Szalóki Ági Erdős Virág versét zenésítette  meg. Éljen a Négyeshatos villamos:

Ha végigutaztunk a 4-6-os villamossal, máris elérkeztünk a Móricz Zsigmond körtérre. Ez a helyszín Petruska Andrást ihlette meg (aki tavasszal Tommy Emmanuel koncertjén is zenélt egy szám erejéig). Metropolita című lemezén a 4-es metró összes állomását megénekelte. Egyedi koncepció. A Móricz Zsigmond körtérhez stílusos lyrics videó is készült. Íme:

Metró-villamos-metró kombó után szálljunk most buszra is – már, ha begörög a megállóba. A 4-es buszról eredetileg a Kaláka zenekar énekelt, Tamkó Sirató Károly Bőrönd Ödön című versének megzenésítéseként. Nekem gyerekkori nagy kedvencem – most hallgassátok meg a Quimby előadásában:

...és, ha már úgyis időutazunk, ne maradjon ki a járgányok közül a troli sem – 50-es, 60-as évek romantikája köszön vissza Kazal László Troli-troli buszra vártam én című dalában. Hogy a videó leírását idézzem: „A trolibusz a pesti közlekedés egyik színfoltja.”

Hihetetlen, de ha az ember keres, még mulatós fogaskerekűs dalt is talál. Elszántaknak ajánlom, csupán a teljesség kedvéért: Indul a Sváb-hegyi fogaskerekű.

Azt hiszem, innen már nem igen van lejjebb. Visszatérve a metróhoz, örüljünk még egyszer annak, hogy elkészült a 4-es metró. Metrómulatós. Tovább nincs.

 


Remélem, ti is legalább olyan jól szórakoztatok, mint én, keresgélés közben. Kihagytam valamit? Küldjétek el hozzászólásban vagy Facebook-on!

 

!!!FRISSÍTÉS!!! - TI KÜLDTÉTEK:

Zoli két dalt is figyelmembe ajánlott - köszönet érte!
Éjszakai busz az Instant Groove-tól: KATT

Az EnniHol pedig a föld alatt szeli át a várost Mosoly című dalában:

Zsu találmánya: általános budapesti életérzés, a Pannonia Allstars Ska Orchestra előadásában.

Szalóki Ági ajánlásával a Libegő sem maradhat ki - a dalhoz Tóth Luca - a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) hallgatója - készített animációt.