Hova kerültem?

Ezen az oldalon Török Kati írásai gyűlnek.

Gondolatok zenéről, kultúráról, médiáról. Érdekességek és érthetetlenségek - hangzáskultúrán innen és túl.

Ha olvasod, annak örülök.
A visszajelzéseknek még inkább.

Hozzászólhatsz akár itt, akár a
gizellakatalin@gmail.com e-mail címen.

Jó szórakozást!

Feedek
Megosztás
"A zene azé, aki megműveli."

Ismerjétek meg a zenés műsort, aminek az asszisztense vagyok:

Vámos Miklós minden csütörtökön egy-egy közismert személyiséggel beszélget, és zenél. Néha slágereket, néha klasszikusokat megénekelve. A Kalózadásban nincsenek szabályok - a Rabindranath Tagore kalózhajó fedélzetén bármi megtörténhet.
További információ a képre kattintva.

Támogatás


Angol nyelvű tematikus oldal Budapestről:

Discover Budapest, learn English and discover Dan's piano music world. Meet native Hungarians, ask questions and share your photos and experiences.


Zene határok nélkül

Friss információk a zenei világból, érdekességek, újdonságok.

Sorozatok filmzenéi

A leggyengébb jelenet is feldobható valamennyire jól megválasztott aláfestőzenével, de a sorozatok zenei választása a jelenetek összekötőjeként is fontos. A Dr. House óta szándékosan figyelek sorozat nézés közben, mert sok jó zenére lehet bukkanni, és igazi ínyencségekre is, ha az ember figyel. Összeválogattam pár számomra emlékezetes zenét, amit valamilyen filmből, vagy sorozatból ismertem meg.


  • Kezdjük egy olyan zenével, amit kifejezetten filmzeneként írtak, a Utopia című sorozathoz. A történet alapja egy összeesküvéselmélet: egy pusztító kór elleni védőoltásba kevert anyagról, ami sterilizálja az emberiség egy hányadát, ezzel megoldást nyújtva fajunk túlszaporodásának problémájára a bolygón. Zseniális a sorozat – bár csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert vannak benne megrázó jelenetek -, a kivitelezés pedig egészen hátborzongató, az élénk, nyugtalan színvilágtól a zaklatott, lüktető zenéig Cristobal Tapia de Veer-től.

 


  • Ha egy sorozatot kellene választanom jó zenével, biztos, hogy a Dr. House-t választanám. Nagyon széles skálán mozog, milyen zenék hangzanak el egy-egy jelenet közben, és igazi ínyencségek is vannak a kínálatban – érdemes meghallgatni a teljes unofficial soundtrack gyűjteményt. Nekem Solomon Burke None of Us Are Free című dala lopta be magát a szívembe, már első hallásra, de Fluke-tól az Atom Bomb is rendszeresen a lejátszási listámba kerül.

 


  • A következő kedvenc a Grace Klinika főcímzenéje. Meglepően jó dalokat válogatnak ebbe a sorozatba is, ha másért nem, ezért érdemes bele-belenézni.

 


  • A Perfect Lie a Nip/Tuck zenéje volt, de annyira fülbemászó, hogy ezt sem felejti el az ember egy könnyen. Nagyon jól eltalált zene, abszolút passzol a sorozathoz, az előadó a The Engine Room.

 


  • Végül a zenei szempontból egyik örök jó emlék Weeds, és az ő hol agyament, hol változatos, rengeteg Little Boxes változata. A sorozat elején mindig ugyanaz a dal szól, de valahányszor új előadásban. Némelyik átdolgozás egészen merész – amikor néztem a sorozatot, sokszor alig vártam, hogy elteljen egy hét, és megtudjam, most vajon milyen zenével készültek. Jó szórakozást hozzá!

 


Remélem, találtatok a rögtönzött válogatásban kedvetekrevalót. Ha van kedvenc sorozat zenétek, osszátok meg hozzászólásban, vagy küldjétek el Facebook-on, és frissítem vele a bejegyzést.


This Place Was a Shelter - interjú és werkfotók

A Genero.tv-n meghirdetett Ólafur Arnalds pályázat győzteseivel múlt héten készítettem interjút, amit a Klubrádió Basszus című műsorában hallhattatok. Ha lemaradtatok volna róla, most itt is közzéteszem - Bedzsula Ádámmal és Kocsis Erikkel beszélgettem, akik küldtek pár werkfotót is a video készítéséről.

Interjú:

 


Így készült a klip:



Seres Bálint - a medencés felvételek készítője



A végeredmény:

 

Genero.tv – forgass klipet kedvenc előadódnak

Korábban foglalkoztam már azzal itt a blogon, hogy alacsony költségvetésből is lehet ötletes filmet forgatni egy-egy dalhoz, és nem feltétlenül kell feltalálni a spanyol viaszt ahhoz, hogy egy ötlet működjön – most azonban a kreatív klipkészítés egy új módjára bukkantam a neten. Az ausztrál alapítású Genero.tv olyan közösségi oldal, ami a filmeseket (legyenek amatőrök vagy pályakezdők) hozza össze a zeneipar képviselőivel, így bárki készíthet klipet egy-egy híres előadónak, és, ha a pályázatot az ő munkája nyeri meg, videójából hivatalos klip válhat.

A 2009 szeptemberében elindított Genero.tv nemzetközi kezdeményezés – a világ bármely pontjáról fogad pályaműveket, és mindenféle zenei műfajból kínál lehetőséget a pályázásra. Az alap elképzelés egyszerű: adjunk lehetőséget a filmeseknek olyan márkáknak és előadóknak dolgozni, akikkel karrierjük kezdetén kicsi a valószínűsége, hogy együtt dolgozhatnának. Mivel kreativitásukat semmi nem korlátozza, garantált a sokszínű eredmény. A sikeres startup olyan cégekkel dolgozik szoros együttműködésben, mint az MTV, a Universal, vagy a VEVO, és rengeteg híres zenekart, előadót hódított már meg. Ringo Starr, a Duran Duran, David Bowie, David Guetta, a Muse, Alicia Keys, a Flaming Lips, Moby – egytől-egyig hirdettek már pályázatot a Genero.tv oldalán, az eredménnyel pedig nem csak ők, de a filmes szakma is elégedett. Több Genero.tv-nek készített video került bemutatásra a Cannes International Film Festival-, a London's British Film Institute-, valamint a Coachella Valley Music and Arts Festival-okon.

Nem csoda, hogy a kezdeményezés sikere számokban is megmutatkozik. Idén a Genero-t a 10 legsikeresebb startup közé választották Ausztráliában, és az indulás óta több, mint 200 000 filmes regisztrált az oldalon. Már 3000 felett jár a Genero.tv-nek készített videók száma, és egy-egy projektre átlagosan több, mint 50 pályamű érkezik. Facebook-oldalukon is hatalmas a nyüzsgés, és folyamatosan bővül a kínálat új projektekkel. Jelenleg például a 3 Days Grace és Afrojack várja a rajongók ötleteit, de jótékony céllal is lehet pályázni – az End7 kezdeményezés például 7 olyan betegség ellen küzd, amelyek egy adag gyógyszerrel megelőzhetők lennének. Itt a lehetőség tehát jó ügy érdekében kamerát ragadni.

A nyertes pályázó hatalmas profitra tehet szert – a pénzjutalom mellett ténylegesen ismertté válik a nemzetközi színtéren, és jó referenciát jelent karrierje továbbépítéséhez egy Genero-s győzelem.

A napokban született meg az eredménye Ólafur Arnalds Genero.tv-s pályázatának is, amit két magyar fiatal, Bedzsula Ádám és Kocsis Erik nyert meg. A fiúkkal interjút készítettem, amit jövő kedden, a Klubrádió Basszus című műsorában hallhattok, este 7-től.

A győztes videót a képre kattintva nézhetitek meg:

 

 

Moby – zenék filmekhez, gratis

A független, kezdő, egyetemista, lelkes amatőr, vagy egyszerűen csak jelentős anyagi támogatással nem bíró filmeseknek komoly gondot okozhat, hogy elképzeléseiknek megfelelő zenét találjanak munkájukhoz. Aki nem engedheti meg magának, hogy saját zeneszerzőt alkalmazzon, az kénytelen zenei szerkesztőként gondolkodni – a legtöbb zenét azonban szerzői jog védi, így felhasználásuk engedélyezéshez és jogdíj fizetéséhez kötött. Moby most ezzel a gyakorlattal megy szembe, Mobygratis.com oldalán ugyanis több, mint 150 dalt ajánl fel szabad felhasználásra non-profit filmeseknek.

Moby elég régóta van már zenei pályán, és nagy rálátással bír a területre. Bár elektronikus zenészként vált igazán híressé, de a vele készült interjúkból és a blogon már említett Press/Pause/Play zeneipari tendenciákat boncolgató dokumentumfilmből is egyértelmű, hogy sokkal szélesebb perspektívából szemléli a dolgokat, mint hogy lekorlátozza magát egy adott stílusra.

A filmhez készült interjúból egyértelművé válik, hogy lelkes izgatottsággal figyeli a média és a zene, az előadók szerepkörének megváltozását, és nem misztifikálja túl a „haldokló zenepiac” kérdéskörét sem. Igazán a zene irányából közelíti meg, és a végletekig leegyszerűsíti a dolgot: remek, hogy ennyi új lehetőség van az önkifejezésre, de mindig törekedni kell arra, hogy jól használjuk ki a minket támogató, de egyszersmind magával is rántó trendeket.

A Mobygratis.com kezdeményezéssel önzetlenül nyit a filmesek irányába. Az oldalon található katalógusból több, mint 150 dal közül válogathatunk. Amíg egy-egy zenét non-profit filmhez szeretnénk felhasználni, addig ez nem kerül nekünk semmibe - egyszerűen csak regisztrálni kell az oldalon, és a kiválasztott darabbal kapcsolatban 24 órán belül megkapjuk a visszaigazolásunkat.

A dolognak amellett, hogy így számos független filmben hallhatja viszont magát Moby, van jótékonysági vonzata is: ha valaki kereskedelmi filmhez használna a közzétett zenék közül, akkor fizet ugyan érte jogdíjat, de ennek összegét Moby egy az egyben a Humane Society részére ajánlotta föl. Önzetlen kezdeményezés ez, jó ügy érdekében.

A honlapon természetesen szemezgethetünk az elkészült filmekből is – mivel a zenék is elég sokfélék, így igen változatos a kínálat. A teljesen amatőr kisfilmektől kezdve, van itt David Lynch-féle animáció, NASA kisfilm a Napról,  bemutató film Samantha Gash-ről, az ultramaraton futóról, és trailer Vik Muniz Waste Land című filmjéhez, amely számos rangos fesztiválon nyert szakmai- és közönség díjat dokumentum film kategóriában.

Szerintem nagyon jó kezdeményezés ez Moby-tól, és biztos vagyok benne, hogy sokaknak hatalmas segítség. Sok sikert, Mobygratis!

 

Re:Generation Music Project – ma van a tegnap holnapja

Miközben a rádióból üvöltő dalok sokszor mind egyformának tűnnek, és bárki a zsebében hordhat akár több hétre elegendő zenét is, kérdésessé válik, hogy mi számít valódi értéknek, és mi az, amit tömegével fúj majd el a szél. A napokban több zenei fórumon is hódított egy videó, amelyben a készítő a minket körülvevő slágerrengeteg kapcsán azon morfondírozik, vajon hányféleképp variálható még az, amit élvezhető zenének érzékelünk – másként fogalmazva: kifogyunk-e valaha is az új zenéből?

Michael – aki a VSauce házigazdájaként olyan nyomós kérdésekre is kereste már a választ, mint például, hogy mekkora súlya lehet egy árnyéknak – a zenei variálhatóság határait az emberi hallás sajátosságaiból kiindulva vezeti le. Kombinálja a tényt, hogy fülünk csak véges számú különböző magasságú, jellegű hangot tud egymástól megkülönböztetni a digitális kor adattárolási módszereinek sajátosságával. A hanghordozókon kódolt információ bináris kombinálhatóságát összeveti a zeneértelmezési tapasztalatainkkal, majd figyelembe veszi azt is, hogy a random hangokból összeállított dallam még koránt sem biztos, hogy fülünknek is megemészthető lesz. Számításait folyamatosan szűkíti, finomítja, és végül arra a következtetésre jut, hogy bár matematikailag a különböző dallamvariációk száma véges, még bőven van mozgástere a jövő slágergyárosainak. Kitér a hasonló, vagy egyazon dallamra építkező slágerek jelenségére is, és dalszövegbeli szabályszerűségekre is rámutat.

A zene, mint minden művészeti ágazat, a múltból építkezik, és folyamatosan változik. Mégis képes olyan új irányokba elindulni, amelyek hallatán sokszor joggal vonjuk kétségbe, hogy az alkotók tisztában vannak eddigi zenei örökségünk alapjaival. Hívhatjuk ezt akár generációs szakadéknak is, de az biztos, hogy Beethoven értetlenül állna egy-egy  mai kasszasiker hallatán. De nem is kell ennyire visszanyúlni az időben, jól demonstrálja a jelenséget az is, ha egymás után meghallgatunk egy Skrillex dalt, és mondjuk a Doors valamelyik legendás számát. Valószínűleg igen keveseknek jutna eszébe, hogy a két zenét azonos mérce alapján értékelje, pedig mégis van bennük valami közös – ha ezt oly’ nehéz is belátnunk.

A film, amit ajánlani fogok, éppen a kategóriák szerinti gondolkodásunk falait próbálja megdönteni. Idén tavasszal, Re:Generation Music Project néven látott napvilágot Amir Bar-Lev dokumentumfilmje, amelyben azt követte nyomon, miként birkózik meg öt igazán mai zenei producer/DJ egy-egy tőlük távoleső zenei műfajjal, és a múlt legendáival együttműködve hogyan képesek újraértelmezni azt saját szájízükhöz igazítva.

Az ötlet kapcsán olyan kollaborációk születtek, amelyekről álmodni se mertünk volna. Így került egy stúdióba a rock stílust kapó Skrillex a Doors tagjaival, DJ Premier hip-hop köntösbe bújtatta a klasszikus zenét a rapper Nas és a Berklee Symphony Orchestra segítségével, Pretty Lights country vidékére kirándult Ralph Stanley veterán gitárossal és LeAnn Rimes énekesnővel. A Crystal Method duó Martha Reeves-zel készített közösen R&B dalt,  Mark Ronson pedig régimódi, New Orleans-i dzsessz dalt írt Erykah Badu, Mos DefTrombone Shorty, Zigaboo Modeliste és a Dap-Kings közreműködésével.

A film végigköveti az alkotói folyamatokat az ötlet megszületésétől a stúdiómunkáig, és belátást enged a gyakran nem is annyira egyszerű produceri munka rejtelmeibe. Érdekes megfigyelni a generációk közti egyértelmű különbségeket, de azt is, mennyire munkál a zenei alázat mind az ifjú titánokban, mind a közreműködő mesterekben.

A dokumentumfilm zenéről gondolkodásunk alapjaitól indít, és azért is külön érdekes, mert az együttműködés a generációk közt nem mindig felhőtlen. Egyfelől ott a teljes odaadás, amit például DJ Premier mutat a klasszikus zene irányába, és kutatómunkája során őszinte lelkesedéssel ássa bele magát a zeneelmélet alapjaiba, majd a zenekari próbán csillogó szemekkel igyekszik a lehető leghozzáértőbben vezényelni a kottára jegyzett művét; másfelől látjuk a Doors tagjait, akik, miután leküzdik első döbbenetüket Skrillex sajátos stílusán, mindent beleadnak a stúdióban, hogy egy jó hangulatú dal készülhessen. De az öregek hagyományos értékrendjéből és makacsságából is kapunk ízelítőt, amikor Martha Reeves ragaszkodik a Crystal Method által megírt szöveg kiigazításához, vagy amikor az idős legenda, Ralph Stanley egyszerűen nem hajlandó Pretty Lights elképzeléseit követni – így a végső dal megszületésében megmentő szerephez jut LeAnn Rimes, mintegy hídként a generációk között.

A Re:Generation képi világa lenyűgöző, a vágó kiváló munkát végzett – egyszerre érezzük magunkat egy-egy produkció közepében és vagyunk külső szemlélők, a film lezárása pedig, amikor elhangzanak a frissen született dalok, egészen katartikus. Ez a film nem csak azoknak lesz érdekes, akik odavannak valamelyik benne szereplő zenészért, vagy akiket érdekel a zeneírás folyamata, de azoknak is új perspektívát nyit, akik (mint eddig magam is) némely zenei irányzattal kevésbé tudnak azonosulni.

A produkció a Hyundai és a Grammys támogatásával született meg, és premierjét az idei díjátadón tartották. Pár amerikai mozis sikert követően a teljes film felkerült az internetre, és nyár óta Európában is elérhető a YouTube csatornáján. Szerintem mindenképp érdemes rászánni egy estét/délutánt. Jó szórakozást hozzá!

Ha a filmet most kihagynád, de érdekelnének a kész zenék, a produkcióhoz készült összes dalt, és azok remixeit letöltheted innen.