Hova kerültem?

Ezen az oldalon Török Kati írásai gyűlnek.

Gondolatok zenéről, kultúráról, médiáról. Érdekességek és érthetetlenségek - hangzáskultúrán innen és túl.

Ha olvasod, annak örülök.
A visszajelzéseknek még inkább.

Hozzászólhatsz akár itt, akár a
gizellakatalin@gmail.com e-mail címen.

Jó szórakozást!

Feedek
Megosztás
"A zene azé, aki megműveli."

Ismerjétek meg a zenés műsort, aminek az asszisztense vagyok:

Vámos Miklós minden csütörtökön egy-egy közismert személyiséggel beszélget, és zenél. Néha slágereket, néha klasszikusokat megénekelve. A Kalózadásban nincsenek szabályok - a Rabindranath Tagore kalózhajó fedélzetén bármi megtörténhet.
További információ a képre kattintva.

Támogatás


Angol nyelvű tematikus oldal Budapestről:

Discover Budapest, learn English and discover Dan's piano music world. Meet native Hungarians, ask questions and share your photos and experiences.


Zene határok nélkül

Friss információk a zenei világból, érdekességek, újdonságok.

Music Gloves - a zenei önkifejezés/önmegvalósítás új távlatai

Imogen Heap korunk egyik tagadhatatlan zenei zsenije, aki mindig tartogat valami újat a tarsolyában, legyen szó a zenei alkotófolyamat megosztásáról a közönséggel, vagy az interakció határainak feszegetéséről. Korábban bemutattam már itt a blogon, és zenei tevékenykedése azóta sem mondható átlagosnak – az utóbbi időben olyasmivel állt elő, ami mind hangtechnikai, mind előadóművészeti szempontból új távlatokat nyit a zenei önmegvalósításban. A Gloves technikájával láthatóvá varázsolja a zenei szerkesztés, manipuláció, alkotás olyan részleteit, amelyeket eddig a hangtechnikai eszközök adta fizikai korlátok miatt szabad szemmel nem láthattunk.

A modern zenei alkotófolyamat szerves részét képezik a digitális effektek, manipulációk, real time finomítások, amelyek színpadra állítva egyáltalán nem látványosak – általában kimerülnek egy-egy gombnyomásban, vagy potméter tekerésben. Pedig a hangnak ezek a valós idejű átértelmezései adják a zene lelkét, az ilyen apró változtatásokkal válik egy előadó egyedivé. Az egyszerű rádióhallgató ugyan nem lát a színfalak mögé, maximum megállapítja magában, hogy az előbb hallott dalnak kellemes atmoszférája volt, de, hogy ennek eléréséhez hányféle effektust, trükköt csempészett a valós hang mögé az előadó, vagy annak producere, hangmérnöke, az az esetek többségében visszafejthetetlen. Ha a kívánt hatás egyetlen mozdulattal létrehozható a színpadon, akkor elvész a jelenség vizuális megerősítése – és, bár halljuk, hogy a zenében változott valami, a megértésnek alacsonyabb fokán maradunk, mintha minden egyes paraméter változtatását figyelemmel kísérhetnénk. Az előadás meghatározó része tehát rejtve marad előlünk, hallgatók elől.

Imogen Heap ezen szeretne változtatni különleges kesztyűi segítségével. Egy olyan hangtechnikai eszközről vizionált, amelynek segítségével az előadó saját gesztusaival, kézmozdulataival, testtartásával varázsolhatja kifejezőbbé a hangokat, amolyan zenélő tündérként. Amikor 2009-ben találkozott Elly Jessop-pal, az MIT Media Lab egyik kutatójával, az ötlet hirtelen nem is tűnt annyira elérhetetlennek. Elly egy olyan kesztyűn dolgozott, amelynek segítségével viselője egyszerű kézmozdulatokkal változtathatja saját hangját.

Bár az általa tervezett kesztyű csak pár egyszerű műveletre volt képes – rögzíteni és loop-olni tudta az emberi hangot -, Imogen fantáziáját rögtön megragadta a koncepció, és turnéidőpontjait is módosítva nekilátott a saját elképzeléseire optimalizált rendszer fejlesztéséhez. A munkához Tom Mitchell-t hívta segítségül, aki korábban támogatta már technikai beállításokkal. Rajta keresztül a University of Western England is hozzájárult a projekt megvalósításához, így hivatalosan is megkezdődhetett a kutatás és kísérletezés.

„Az első kihívást az jelentette, hogy miként tudjuk a kesztyű mozgását digitalizálni, hogy a mozdulatokból nyert adatokkal később dolgozni tudjunk. Minél több mindent kipróbáltunk, annál inkább 3 dimenzióban kezdtem gondolkodni, és egyre több ötletem lett. Több és több adatra volt szükségem, hogy még kifejezőbbé tehessem a folyamatot.” – A fejlesztésekkel már nem csupán a kéz tartását, de annak mozgását és a mozgás irányát, sebességét is érzékelhetővé tették.

A kesztyűre és az azt tartó szerkezetre – amelynek kábeleit szándékosan nem rejtették el a közönség kíváncsi tekintete elől – olyan érzékelők és mérőberendezések kerültek, amelyeket egyébként orvosi célokra, vagy éppen űrhajók irányításánál alkalmaznak. Inerciális és magnetométert kombináló mérőegységekként ismert szenzorokat és algoritmusokat, giroszkópot, és gyorsulásmérőt használtak, hogy a motion capture animációs technológiához hasonlóan meghatározzák velük a felhasználó pontos pozícióját, orientációját, mozgását, a mozgások és a testrészek sebességét. Az ezekből nyert információ társítása a hang modulálásának módjával innentől csupán programozás kérdése. A fejlesztésbe itt kapcsolódott be Seb Madgwick, abban pedig, hogy a hangok kontrollálása látványos, mégis könnyen érthető formát öltsön Imogen előadói rutinja játszotta a főszerepet. Bonyolult, külön megjegyzendő mozdulat kombinációk helyett így például az előadó könnyedén átválthat a dobok irányítására egy dobverőket felkapó mozdulat segítségével, a panorámázás pedig egészen egyszerűen megoldható, ha kezével a kívánt irányba mutat. Később Imogen a rendelkezésére álló teret is több, funkcionálisan különböző egységre bontotta, külön értelmet adva annak, hogy éppen merre helyezkedik el a színpadon közönségéhez képest. A megvalósításban a Kinectet kötötték össze az Ableton-nal, így a térbeli mozgás valós időben alakul hangeffektussá. Miközben a variációkban rejlő lehetőség hihetetlen távlatokat ígér, folyamatosan számolniuk kell azzal is, hogy, míg összetett feladatok – mint a hangmagasság változtatása, a frekvenciák szűrése, vagy a hang hosszának megváltoztatása – könnyeddé és egyszerűvé váltak a kesztyűk segítségével, addig olyan profán dolgok, mint például a produkció azonnali elnémítása egészen nagy kihívást jelentenek.

Hogy a kesztyű a koncertek során se korlátozza Imogen-t a hangszerhasználatban, ujjai végét szabadon hagyták, így bármikor játszhat hagyományos hangszeren is, a csuklókhoz beépített mikrofonok pedig további lehetőséget nyújtanak speciális hangok rögzítésére. Hatalmas fejlesztés ez, ami folyamatosan vet fel újabb megoldandó problémákat, de a zenei kesztyűk teljesítménye már most is lenyűgöző.

A prototípust 2011-ben mutatta be a TED Global, majd a Wired Future of Music konferenciákon, az első, kifejezetten a kesztyűkre komponált dalt pedig a Föld Napján mutatta be, energiatakarékos online közvetítéssel.

Egy életen át tartó kutatási projekt kellős közepén jár a Music Gloves-zal, ami új irányt adhat a jövőben a zenei önmegvalósításnak. Nyilván előfeltétel a használójával szemben, hogy tudja, milyen hanghatásokat érhet el egy-egy effektus használatával, és kulcsfontosságú a programozás személyreszabhatósága is. Ha viszont az új módszerrel kiiktatható az előadó és az elképzelései közt szükséges harmadik fél – legyen az akár egy az előadóval teljesen egy húron pendülő hangmérnök -, akkor ezzel a művészi önkifejezés maximumára érünk.

Imogen Heap korunk egyik tagadhatatlan zenei zsenije, aki mindig tartogat valami újat a tarsolyában, legyen szó a zenei alkotófolyamat megosztásáról a közönséggel, vagy az inetrakció határainak feszegetéséről. Korábban bemutattam már itt a blogon, és zenei tevékenykedése azóta sem mondható átlagosnak – az utóbbi időben olyasmivel állt elő, ami mind hangtechnikai, mind előadóművészeti szempontból új távlatokat nyit a zenei önmegvalósításban. A Gloves technikájával láthatóvá varázsolja a zenei szerkesztés, manipuláció, alkotás olyan részleteit, amelyeket eddig a hangtechnikai eszközök adta fizikai korlátok miatt szabad szemmel nem láthattunk.

A modern zenei alkotófolyamat szerves részét képezik a digitális effektek, manipulációk, real time finomítások, amelyek színpadra állítva egyáltalán nem látványosak – általában kimerülnek egy-egy gombnyomásban, vagy potméter tekerésben. Pedig a hangnak ezek a valós idejű átértelmezései adják a zene lelkét, az ilyen apró változtatásokkal válik egy előadó egyedivé. Az egyszerű rádióhallgató ugyan nem lát a színfalak mögé, maximum megállapítja magában, hogy az előbb hallott dalnak kellemes atmoszférája volt, de, hogy ennek eléréséhez hányféle effektust, trükköt csempészett a valós hang mögé az előadó, vagy annak producere, hangmérnöke, az az esetek többségében visszafejthetetlen. Ha a kívánt hatás egyetlen mozdulattal létrehozható a színpadon, akkor elvész a jelenség vizuális megerősítése – és, bár halljuk, hogy a zenében változott valami, a megértésnek alacsonyabb fokán maradunk, mintha minden egyes paraméter változtatását figyelemmel kísérhetnénk. Az előadás meghatározó része tehát rejtve marad előlünk, hallgatók elől.

Imogen Heap ezen szeretne változtatni különleges kesztyűi segítségével. Egy olyan hangtechnikai eszközről vizionált, amelynek segítségével az előadó saját gesztusaival, kézmozdulataival, testtartásával varázsolhatja kifejezőbbé a hangokat, amolyan zenélő tündérként. Amikor 2009-ben találkozott Elly Jessop-pal, az MIT Media Lab egyik kutatójával, az ötlet hirtelen nem is tűnt annyira elérhetetlennek. Elly egy olyan kesztyűn dolgozott, amelynek segítségével viselője egyszerű kézmozdulatokkal változtathatja saját hangját.

http://www.youtube.com/watch?v=1THRgjkKyg8

Bár az általa tervezett kesztyű csak pár egyszerű műveletre volt képes – rögzíteni és loop-olni tudta az emberi hangot -, Imogen fantáziáját rögtön megragadta a koncepció, és turnéidőpontjait is módosítva nekilátott a saját elképzeléseire optimalizált rendszer fejlesztéséhez. A munkához Tom Mitchell-t hívta segítségül, aki korábban támogatta már technikai beállításokkal. Rajta keresztül a University of Western England is hozzájárult a projekt megvalósításához, így hivatalosan is megkezdődhetett a kutatás és kísérletezés.

„Az első kihívást az jelentette, hogy miként tudjuk a kesztyű mozgását digitalizálni, hogy a mozdulatokból nyert adatokkal később dolgozni tudjunk. Minél több mindent kipróbáltunk, annál inkább 3 dimenzióban kezdtem gondolkodni, és egyre több ötletem lett. Több és több adatra volt szükségem, hogy még kifejezőbbé tehessem a folyamatot.” – A fejlesztésekkel már nem csupán a kéz tartását, de annak mozgását és a mozgás irányát, sebességét is érzékelhetővé tették.

A kesztyűre és az azt tartó szerkezetre – amelynek kábeleit szándékosan nem rejtették el a közönség kíváncsi tekintete elől – olyan érzékelők és mérőberendezések kerültek, amelyeket egyébként orvosi célokra, vagy éppen űrhajók irányításánál alkalmaznak. Inerciális és magnetométert kombináló mérőegységekként ismert szenzorokat és algoritmusokat, giroszkópot, és gyorsulásmérőt használtak, hogy a motion capture animációs technológiához hasonlóan meghatározzák velük a felhasználó pontos pozícióját, orientációját, mozgását, a mozgások és a testrészek sebességét. Az ezekből nyert információ társítása a hang modulálásának módjával innentől csupán programozás kérdése. A fejlesztésbe itt kapcsolódott be Seb Madgwick, abban pedig, hogy a hangok kontrollálása látványos, mégis könnyen érthető formát öltsön Imogen előadói rutinja játszotta a főszerepet. Bonyolult, külön megjegyzendő mozdulat kombinációk helyett így például a dobok irányítására könnyedén átválthat az előadó egy dobverőket felkapó mozdulat segítségével, a panorámázás pedig egészen egyszerűen megoldható, ha kezével a kívánt irányba mutat. Később Imogen a rendelkezésére álló teret is több, funkcionálisan különböző egységre bontotta, külön értelmet adva annak, hogy éppen merre helyezkedik el a színpadon közönségéhez képest. A megvalósításban a Kinectet kötötték össze az Ableton-nal, így a térbeli mozgás valós időben alakul hangeffektussá. Miközben a variációkban rejlő lehetőség hihetetlen távlatokat ígér, folyamatosan számolniuk kell azzal is, hogy, míg összetett feladatok – mint a hangmagasság változtatása, a frekvenciák szűrése, vagy a hang hosszának megváltoztatása – könnyeddé és egyszerűvé váltak a kesztyűk segítségével, addig olyan profán dolgok, mint a produkció azonnali elnémítása egészen nagy kihívást jelentenek.

Hogy a kesztyű a koncertek során se korlátozza Imogen-t a hangszerhasználatban, ujjai végét szabadon hagyták, így bármikor játszhat hagyományos hangszeren is, a csuklókhoz beépített mikrofonok pedig további lehetőséget nyújtanak speciális hangok rögzítésére. Hatalmas fejlesztés ez, ami folyamatosan vet fel újabb megoldandó problémákat, de a zenei kesztyűk teljesítménye már most is lenyűgöző.

http://www.youtube.com/watch?v=dcLFVhRHXUM

A prototípust 2011-ben mutatta be a TED Global, majd a Wired Future of Music konferenciákon, az első, kifejezetten a kesztyűkre komponált dalt pedig a Föld Napján mutatta be, energiatakarékos online közvetítéssel. Egy életen át tartó kutatási projekt kellős közepén jár a Music Gloves-zal, ami új irányt adhat a jövőben a zenei önmegvalósításnak. Nyilván előkövetelmény a használójával szemben, hogy tudja, milyen hanghatásokat érhet el egy-egy effektus használatával, és kulcsfontosságú a programozás személyreszabhatósága is. Ha viszont az új módszerrel kiiktatható az előadó és az elképzelései közt szükséges harmadik fél – legyen az akár egy az előadóval teljesen egy húron pendülő hangmérnök -, akkor ezzel a művészi önkifejezés maximumára érünk.

 

Első szárnycsapás

Majd keresek egy-két olyan cikket a Klasszikos korszakból, amire büszke vagyok, ám először azt a cikket mutatnám meg, amit elsőre írtam könnyű zenei témában. Kicsit nagyot próbáltam markolni és az ujjaim közt úgy érzem, sok hasznos dolog csurrant mellé, de azért így is büszke vagyok rá. Ezzel több helyre pályáztam, kaptam is pozitív visszajelzést. Egyeske. Később megjelent a MyMusic-on is. Íme:


Van új a bitek közt? – Imogen Heap és a kreatív média

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy generációnk kiaknázta már a világháló adta lehetőségeket, pedig egy-egy kreatív ötlettel új értelmet nyerhet a „kicsi a világ” kifejezés. Hogyan kapcsolódik mindez a zenéhez? Az essex-i énekesnő, Imogen Heap minden pályatársánál fondorlatosabban él a világháló adta lehetőségekkel.


Imogen Heap gyerekkora óta zongorázik, játszik csellón, klarinéton, gitáron, dobon és olyan különlegességeken is, mint az afrikai Mbira. Kreativitása kiteljesítésében nem elégedett meg a hangszeres tudás adta korlátokkal, ezért autodidakta módon, kezdetben egy Atari számítógép segítségével megtanulta a sequencing, sampling és a hangmérnöki munka alapjait, és a technika nyújtotta lehetőségeket a mai napig nagy előszeretettel használja.

17 évesen írta alá első szerződését az Almo Sounds kiadóval, és 1998-ban jelent meg első albuma I Megaphone címmel, ami nevének anagrammája. A munkában Dave Stewart és Guy Sigsworth producerek segítették, és megjelenését követően Imogen Heap-et olyan előadókhoz hasonlították, mint PJ Harvey, Kate Bush vagy Annie Lennox. A céget később megvásárolta a Universal, Heap pedig kiadó nélkül maradt.

Sigsworth-tel Frou Frou néven alapított új formációt, és 2002-ben Details címen jelent meg albumuk, amivel nemzetközileg is ismertté váltak. Közös munkájuk a Shrek 2. stáblistája alatt hallható Bonnie Tyler feldolgozás (a Holding Out For a Hero), és Let Go című számuk két filmbe is bekerült (Garden State, Holiday).

2003 decemberében Heap új szólóalbumán kezdett dolgozni és úgy döntött, az alkotási folyamatba rajongóit is bevonja. Azon felül, hogy az album születését az érdeklődők a honlapján mint blogon követhették nyomon, rajongóit még egyfajta művészeti vezetői szerepre is felkérte: Daylight Robbery című dala szövegének megírásához. A lemez befejeztéhez  1 év határidőt szabott magának és a frissen elkészült dalok közül kettőt még a megjelenés előtt közzé tett honlapján. A Goodnight And Go a sikeres amerikai tévésorozat, A narancsvidék második évadjának zenéjeként lett ismert, az eredetileg ugyanehhez a sorozathoz írt Just For Now pedig csak rövid ideig, amolyan karácsonyi ajándékként volt elérhető. A sorozat ezt követően további számait is felhasználta - 2005-ben a a vokóderrel készített Hide And Seek került a második évad záróepizódjába, a harmadik évad pedig a Speeding Cars című dallal mutatkozott be.

A Hide And Seek nem csak a sorozatfüggők figyelmét keltette fel, az iTunes-on rögvest a toplisták élére került.  Megalapította saját kiadóját Megaphonic Records néven és ennek gondozásában jelentette meg második lemezét, Speak For Yourself címmel. Az album elmondása szerint „inkább Madonna, mint Guns’n’Roses és inkább Donnie Darko, mint Dirty Dancing... elektronikusan elvarázsolt zaj a zenekari dallamok, hárfa és társai között, nagyszerű szövegekkel”. A CD-ből az első 10 000 darabot úgy elkapkodták, mint a cukrot és ez egyenes beugró volt többek közt David Letterman, Jay Leno és Carson Daly műsoraiba. Fellépésein egyszemélyes zenekarként adja elő szerzeményeit, ma már a hagyományos zongora mellett Apple laptoppal, loop-pedálokkal, vokóderrel és a legmodernebb technikával körülvéve.

A Speak For Yourself több kiadást megélt, és 2006-ban első videóklippje is megjelent az MTV és a VH1 műsorán. Szeptemberben koncertturnéba kezdett, amelynek kanadai és amerikai helyszíneit a rajongók szavazhatták meg Heap MySpace oldalán. Megtalálhatjuk őt a FaceBook-on, MySpace-en, Twitteren, követhetjük a YouTube-on vagy saját honlapján keresztül. S ha ezt tesszük, biztos, hogy magába szippant az Imogen Heap-jelenség,  ugyanis az énekesnő nem csak szórakoztat, inspirál is, hogy részesei lehessünk az alkotás élményének.

Ötletes megoldás, hogy Heap rajongói Twitter bejegyzésein keresztül mutatja be pályafutását,  így biográfiája szerzői közt londoni szakújságíró és cleveland-i zenehallgató ugyanúgy szerepel, mint budapesti diák. Legújabb albumát meghallgathatjuk és megvásárolhatjuk online, a vele járó munka minden mozzanatát nyomon követhetjük Vlog formájában, és a honlap a frissen vásárolt lemez virtuális „kézbevételével” is megajándékoz minket. Ki ne forgatná kezében izgatottan az új albumot – olyan ez, mint mikor egy új könyvet nyit ki először az olvasó: elmerülhetünk a borító kidolgozásában, olvasgathatjuk a fülszöveget, belélegezhetjük az újonnan nyomtatott könyv friss illatát. Az Essentials lemeze 3 dimenzióban forgatható, kinyitható, belelapozhatunk a borító belsejébe és nézegethetjük benne a képeket, dalszövegeket.

2010 novemberében Heap a Royal Albert Hall-ban debütált Love The Earth elnevezésű projektjével. A Földünk szépségét bemutató dokumentumfilm teljes képanyagát rajongóitól gyűjtötte be a Vimeo és YouTube oldalain keresztül, a film nagyzenekarra hangszerelt kísérőzenéjét a bemutatón maga vezényelte.

Imogen Heap új szintre emeli a „crowd sourcing” fogalmát – a közös film után most együttzenélésre invitálja rajongóit. Bejelentette, hogy 2011. márciusában olyan dalt jelentet meg, amelynek minden részletét rajongóival közösen hozza létre. Aki késztetést érez magában, most egy-egy dallammal, szövegrészlettel vagy a készülő videokliphez képanyag beküldésével vehet részt a folyamatban, amely teljes egészében nyomon követhető lesz egy speciálisan erre a célra fejlesztett honlapon, blogbejegyzéseken és internetes közvetítéseken keresztül.

2011-es dél-afrikai turnéjához pedig hol máshol keresne háttérénekeseket, mint az interneten? Még lehet jelentkezni Earth című dalának előadására, a pályázók közül minden koncerthez mást választ majd az énekesnő maga mellé a színpadra.

Szereti a kreatív kihívásokat és kísérletként tekint a rajongókkal történő együtt alkotásra. Talán a crowd sourcing új formája és a közönség bevonása az alkotási folyamatba újraéleszti az emberek alkotóvágyát, mindenesetre az biztos, hogy új terület ez még, ami talán a jövő zenéje lesz.