Március közepén a MyMusic-nál eljött a nagy pillanat, amikor is rám bíztak egy frissen megjelent lemezt, hogy írjak róla lemezkritikát. Őszintén szólva igencsak óckodtam a dologtól, mert sosem szerettem a Fleur de Lille óta csak megmondó embereknek nevezett okoskodókat, akik néhány hallgatás után megmondják a tutit valakinek a több hónapos, sokszor sok éves munkájáról. Ugyanakkor fúrta az oldalamat, hogy hogyan fogom majd megoldani, ha egyszer ilyen feladatom lesz, így elvállaltam a dolgot és nagy megkönnyebbülés volt, hogy egy olyan előadó lemezét kaptam elsőnek, akiket szeretek. Ez pedig a Whitesnake.

Alapos akartam lenni, úgyhogy - mivel, bár szeretem őket, eddig nem igazán hallgattam rendszeresen a Whitesnake-et - beszereztem gyorsan az eddigi összes lemezüket, hogy ha a sok évtizedes (!) lemaradást nem is tudom már behozni, legalább egyszer végighallgassak mindent, amit korábban csináltak, nehogy hiányozzon egy-egy jellegzetes hatás az előítéletekből, és, hogy mégis csak tudjam, mire számíthatok. Aztán április elején leadtam a véleményem.

Megjelenni csak jóval később jelent meg, ami miatt volt is némi utólagos korrigálandó, de végülis csak bekerültem a megmondó emberek közé. Vagy nem. Remélem nem. Én csak a véleményemet igyekeztem megfogalmazni. Hogy ez mennyire sikerült, azt döntse el az olvasó. S ha eldöntötte, nyugodtan ossza is meg velem, nyitott vagyok a vitára. Következzék a cikk.


Whitesnake –Forevermore: lemez és koncert Budapesten


Márciusban megjelent az egykori Deep Purple-torok, David Coverdale bandájának új albuma, és ez a fehér kígyó most tényleg harap! Igazi Whitesnake őserő, modern kiadásban, lehúzva a bőröket, ahogyan azt manapság kell – júliusban kiderül, mekkorát szól mindez élőben. Zengő pergő rajongóknak kihagyhatatlan!


 

Három évet kellett várnia a Whitesnake rajongóknak, hogy új albummal rukkoljon elő a csapat, de megérte várakozni – a márciusban megjelent album, a Forevermore határozottan hozza a 80-as évek feelinget, persze modern köntösbe bújtatva. Hogy garantálja-e a csapatnak a hírnevet az örökkévalóságba, az már egy másik kérdés, de ezt mindenki döntse el maga.

A lemez az eddig is legendás nevekkel együttműködő Frontiers Records gondozásában látott napvilágot, a megjelenés körüli hajcihőt pedig nem aprózták el – március 9-én Japánban debütált az új album, 25-én Európa-szerte, 29-én az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyság és Írország pedig majd április 18-án kerül sorra. A gyűjtők várhatnak a vinyl változatra is, a fanatikusoknak pedig Snake Pack néven egyedi borítós CD-vel kedveskednek majd, ami csak Angliában lesz beszerezhető, a lemezen két bonus track-kel és egy 132 oldalas magazinnal kiegészítve. Természetesen az album elérhető az iTunes-on és az Amazon-on is, a 2 bónusz dal pedig már  a nyárra ígért koncert albumot kívánja beharangozni.

Jó hír, hogy a felhajtáshoz hozzá tartozik a lemezbemutató világkörüli turné is, és a Whitesnake Budapestre is ellátogat, 2011. július 13-án, a Petőfi Csarnokban láthatjuk majd őket élőben. Addig bőven van még idő felkészülni az új lemezből, lássuk hát, miről is van szó.

Az alapjáraton 13 dalt tartalmazó Forevermore nem hoz igazán új színt ahhoz képest, amit a Whitesnake-től már megszokhattunk, ugyanakkor annyira erős album, hogy ez nem ejt csorbát a csapatra jellemző színvonalon. David Coverdale, Doug Aldrich, Reb Beach, Michael Devin és Brian Tichy – ezek a nevek garantálják a dalokból áradó profizmust. Olyan zene ez, ami nem a virtuóz megoldásoktól, precíz gitár szólóktól, vagy a jellegzetes, 80-as évekbeli dob hangzástól válik magával ragadóvá, hanem a profi kivitelezéstől.

Amint belecsapnak a húrokba az első számban, a Steal Your Heart Away-ben, máris hatalmába kerít minket a varázslat – mintha a 80-as évek elején repesztene az ember egy igazi nagy dög sportkocsival, bele az éjszakába, bőrdzsekiben, mindenre készen... „I want it all and I want it now!”-énekli Coverdale, és a jellegzetes glam/hard rock muzsika máris megbabonáz minket; így kell egy lemezt indítani! A tempó pedig majdnem a teljes albumon kitart – a címadó Forevermore-on kívül, ami tökéletes rock ballada (ezért taktikusan belőle lett a záró dal), még három szám (Easier Said Than Done, One of these Days és Fare Thee Well) mondható lassabb tempójúnak, de ezekből sem hiányzik a lendület és a lelkesedés.

Az első single a Love Will Set You Free lett, amihez videó is készült – az összhatás itt sem más, mint a zenét hallgatva: ilyen az, mikor az idős rockerek megmutatják, milyen az igazi rock’n’roll! Kaszinó, fények, rúdtáncos hölgy és zúzás a színpadon – az összhatás valamiért mégsem annyira ütős, de a zene mindent visz. Kíváncsi vagyok, hogy szólnak majd élőben. Ha sikerül hozniuk azt az energiát, ami az albumból árad, akkor fergeteges bulinak nézünk elébe.

Az új albummal engem meggyőzött a Whitesnake, annak ellenére, hogy nincs benne szinte semmi új, mégis olyan lemez a Forevermore, amit bármikor szívesen meghallgatok. Nálam a 10 pontból 8. Most már csak július 13-ig kell várni, a Petőfi Csarnokba jegyeket 9 900 Ft-os áron már lehet venni a koncertre.

Az album adatai:
Whitesnake – Forevermore (2011):

01. Steal Your Heart Away - 5:19
02. All Out of Luck - 5:28
03. Love Will Set You Free - 3:52
04. Easier Said Than Done - 5:13
05. Tell Me How - 4:40
06. I Need You (Shine a Light) - 3:49
07. One of These Days - 4:53
08. Love and Treat Me Right - 4:14
09. Dogs in the Street - 3:52
10. Fare Thee Well - 5:18
11. Whipping Boy Blues - 5:01
12. My Evil Ways - 4:33
13. Forevermore - 7:27

Közreműködő zenészek:

David Coverdale - ének, vokál
Doug Aldrich - gitár
Reb Beach (Winger) - gitár, vokál
Michael Devin - basszusgitár, vokál
Brian Tichy - dob, ütős hangszerek

közreműködik:
Timothy Drury - billentyűs hangszerek